A szürrealista stílus
|
A francia eredet szóösszetétel 'valóságon túli' -t és 'valóság feletti' -t egyszerre jelent. Az irodalomban leginkább a lírában jelentkezett (Éluard, Breton) - a két világháború közötti emberi-társadalmi kríziseket a keleti miszticizmus, a bergsonizmus, s főként a freudizmus hatása alatt a ráció elvetésével, az irrealitásnak autentikus valósággá emelésével reagálta le - Breton 1924-ben az első szürrealista kiáltványban a pszichikai automatizmust nyilvánította alapvető alkotómódszernek s ehhez járult a hallucináció, vízió, az álom, a fél éber képzettársítás kultiválása, a groteszk és az abszurd központi fogalommá változtatása. A józan racionalitásra, a világ biztos átláthatóságára, kiszámíthatóságára, tervezhetőségére építő, a hétköznapok esztétikáját szolgáló konstruktivizmussal egy időben jelentkezik a valóság felettit (sur=felett) kereső szürrealizmus. A szót Apollinaire már 1906-ban leírta, majd 1917-ben írt burleszkjét, a Tiresias emlőit nevezte szürrealista drámának. André Breton fogalmazta meg 1924-ben tételeit: "A szürrealizmus a gondolkodás diktátuma az értelem ellenőrzése nélkül, és túl minden esztétikai vagy optikai kérdésen. Azaz: az álmok, sejtelmek, látomások világát fölébe helyezi a valóságnak, hisz az álom mindenhatóságában, a freudi lélekelemzésnek abban a tételében, hagy az álmok igazabb világunkat, őszintébb énünket jelentik." A szürrealizmus nem szakít az ábrázolással, de annak tárgyát a le nem írható, konkréten nem érzékelhető élményekből, a révületből veszi. Képei tehát reálisak, részletezettek, a belső látás hitelét teremtik meg - de gondolati tartalmuk, jelentésük az irreális világába kalauzol. Ezért hangzik el a szürrealistákkal kapcsolatban oly gyakran a fantasztikus, bizarr jelző. Bergson intuicionizmusa, szubjektivizmusa ott van eszmei hátterében az irányzatnak, de érdekli a paranoia, a hisztéria, a delírium egyaránt. A lírában mindez a kép és szókapcsolatok teljes fölszabadításához, a logika fegyelmét kiiktató automatikus írásmódhoz vezetett. Az ösztön, a rejtelem rögzítésére lett alkalmas a kalligramma (képvers), melyet Apollinaire indított útjára. A montázs, a kollázs, a fekete humor az irodalom mellett a filmben és a festészetben is kifejezőeszközzé vált. Az irányzat elveiből adódóan az alkotók gyakran elvetik a központozást, széttörik a mondatot, viszont szívesen élnek a jelzőbőséggel. A szürrealisták azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy kiszabaduljanak a logikai sémák és kategóriák, az erkölcs és a törvények ketrecéből, sőt érzékszerveik észleleteitől is függetleníteni akarják magukat, minthogy ezek az embert közvetlenül a külvilágnak rendelik alá. Le kell ráznunk - mondják - a racionalizmus logikai bilincseit, a társadalmi és szexuális tilalmak erkölcsi bilincseit, a "jó ízlés" és az "illem" esztétikai bilincseit, egyszóval a lelkiismeret, a kritikai szellem és a nyelv bilincseit, és fejlesztenünk kell fogékonyságunkat a szokatlan és a csodálatos iránt, mert csak így válhatunk képessé, hogy felfogjuk az addig figyelembe nem vett, okkult erők megrendítő jelentkezését a hétköznapok világában. Szerintük az álom érthetetlen sugallatai, a költészet vagy a humor ötletszerű asszociációi, a körülmények különös összetalálkozásai, az előérzetek, az "objektív véletlen" megnyilvánulási formái alkotják azt a köldökzsinórt, amely a csoda világával, gyermekkorunk paradicsomával köt össze bennünket. Ezt a paradicsomot eljátszottuk, amikor eltűrtük, hogy körénk fonódjék a konvenciók és kategóriák hálója, s világunkat átlátszatlan s áthatolhatatlan fallá változtassa, válaszfallá köztünk és a szürreális között.
Paul Eluard: Omló narancs hajad
Omló narancs hajad a világ nagy űrében,
Szíved formája képzeletbeli,
De nem voltál mindig velem. Emlékezetem még ködös ( Rónay György fordítása )
Magyarországon elsősorban Kassák lapja, a Dokumentum körül csoportosulnak a szürrealista szerzők. A szürrealizmussal indulnak vagy a szürrealizmustól távolodnak el a következő szerzők: Illyés Gyula, Németh Andor, Nádass József, Zelk Zoltán, József Attila, Déry Tibor, Sinkó Ervin, Palasovszky Ödön, Tamkó Sirató Károly, Komor András, Szentkuthy Miklós, Hamvas Béla, Weöres Sándor, Sőtér István, Pán Imre, Mezei Árpád, Határ Győző. A szürrealizmushoz kapcsolható Sinka István "mágikus szürrealizmusa" és Gelléri Andor Endre "tündéri realizmusa" is. A szürrealizmus sem vált a posztszimbolizmus vagy a hivatalosan támogatott kultúrpolitika egyenrangú irányzatává. A szürrealizmus nem hal el az 1930-as évek végén, ez az irányzat közvetít a neoavantgárd felé, de más modern próbálkozások is felhasználják eredményeit és tapasztalatait. A magyar irodalomban az 1940-es évek végén kibontakozik a ún. népi-szürrealizmus, amely szinte napjainkig hatást gyakorol.
Juhász Ferenc: Virágok hatalma
Ó hold-lepény fehér gőzében
merengő Nárciszok,
Összefoglalva a szürrealizmus jellemzői:
Mivel a művész kerül a középpontba - még ha ragaszkodnak is a mozgalmi rituálékhoz és szabályokhoz, s mert a szürrealista műalkotás elsősorban a képzelet felszabadítása, ezért nincsenek divatos műfajok. Helyettük állandó a kísérlet a hagyományok meghaladására, az ötvöződés megvalósítására.
A legutoljára kibontakozó stílusirányzat nagyobb teret ad az egyéniségnek, mint a többi. A művész a világgal akar eggyé válni, az álom, a mámor a misztika segítségével. Poétikájának a legfontosabb kulcsszava az automatizmus: az alkotás ösztönös, pontosabban az ellenőrzés gátlásait feloldó módja. Legjellemzőbb kifejezőeszközei: a szabad képzettársítás, a szinesztézia és az antropomorfikus látásmód. AVANTGÁRD
KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT |
PÉLDA
