A népi írók stílusa

Közvetlen előzménye a századvég íróinak kezdeményezése, amellyel elfordulnak a népnemzeti irányzattól, de meg akarják őrizni a nép iránti vonzódásukat. Az irányzat a 20-as, 30-as évek fordulóján bontakozik ki. Szemléletében az ún. harmadik utat keresi: elutasítja a jelenlegi kapitalizmust és a megismert szocializmus egyaránt. A jelen helyzetért a polgári-nemesi Magyarországot teszik felelőssé. A naturalizmus pontosságát ötvözik a népköltészet maradék értékeivel, az iskolázatlan, beszélt népnyelvet egyfajta szimbolikus/népmesei fenyegetettséggel. Az élőbeszédet a belső monológokkal és a szabad függő beszédmóddal adták vissza. Igen erőteljes a tájnyelv szerepeltetése. Igen erős a támaszkodás a népköltészetre, a népköltészeti mintákra. A bezárkózás elszürkülését csak a legnagyobbak tudták elkerülni azzal, hogy egyfajta népi, parasztmitológiát alkottak maguknak. Fő képviselői: Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, Erdélyi József, Sinka István. Voltak, akik a finnugor forrásokig is visszanyúltak. Az irányzat társadalmi jellege a 40-es és az 50-es években politikai buktatókba, ingoványba vezette az szerzőket, így ilyen-olyan okkal elhallgattatták őket. Jelentőségük, hogy megtartottak egyfajta kontinuitást (folyamatosságot, folytonosságot), egy sajátos vonulatot.

Székely kapu

PÉLDA 

Sinka István: Az angyal bizonyságtétele (részlet)

Álmomban egy folyó habzott
s úgy hányta fel a habokat
az égre, hogy hetesivel
mosta le a csillagokat.
Majd hirtelen kürt harsogott
foly a folyó hang felé,
de előjött egy nyíratlan kos
s összeöklelőzött vele:
és hátáról is nyögött a víz.

A huszadik század első negyedének eseményei - a világháború és elvesztése, a Monarchia összeomlása és a történelmi királyi Magyarország szétdarabolása, a forradalmak és az ellenforradalom - alapvető változást hoztak a közgondolkodásban, a közkultúrában. Ennek a változásnak egyik lecsapódása az a politikai felhangú elégikus költészet, amely sok rokonságot mutat korábbi hasonló történeti helyzetekkel. Ezt az érzést, ezt a hangulatot ragadja meg sikeresen az ún. Székely himnusz.

PÉLDA 

Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha;
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha:

Keserves múltunk - évezredes balsoros,
Tatár s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön,
Szabad hazában élni boldogan.

Csanády György 1921-ben írta a költeményt. Mihalik Kálmán szerezte a zenét, az első előadás 1922-ben hangzott fel. A rendszerváltás után elfogadott népénekké vált.

Összefoglalva a népies stílus jellemzői:

  • a népköltészeti hagyományok és formák előtérbe kerülése:
    - népi verselés (magyaroknál ütemhangsúlyos)
  • a népköltészet műfajainak használata (nem csak lírában)
  • a népköltészeti motívumok és szerkezeti elemek túlsúlyba kerülése (pl.: természeti képpel kezdés, ismétlődéses szerkezet, gondolatpárhuzam, népi szimbolika)
  • a népnek tekintett mezőgazdasági népesség életmódja és helyszíne kerül a figyelem központjába

 

A népiek a naturalizmust és a realizmust gyúrták össze egy rétegideológiával, amelyet a nacionalizmussal rokonítottak. Legjobbjaik nem határolták el magukat a iskolázott műveltségtől, ám a zömük inkább az esztétikailag egyre kevesebb értéket őrző népnemzeti irányzat demagógiájához, közönség kiszolgálásához kapcsolódott. A két világháború között a legnagyobb hatású stílusirányzat. A beszédszerűség, a népnyelvi források, a nyelvjárás, a szociográf hitelesség jellemzi. A lírában a népiesség jellegzetes forrása a népdal, a ballada.

 

AVANTGÁRD

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT

Korkép

 Főirod