A sematizmus címszó alá vontam össze az írásbeli és tömegkommunikációs szövegformák jellemzőit, amelyekben a totális államok ideológiája és kultúrpolitikája kísérelte meg, hogy érvényesítse az állam és a párt szabályozó, akadémikusnak látszó szerepét. Látszólag a realista ábrázolást tartották a szem előtt, a klasszicista eszményeket hangoztatták, de csak azokat a szerzőket tűrték-támogatták, akik műveikkel kiszolgálták az ideológiát. Ezeknek a műveknek vajmi kevés köze volt a klasszicizmushoz, mert a tömegkultúra csak hirdette, de valójában elvetette még azt a szintet is, amelyet az eredeti klasszicizmus és a középiskolai latinos műveltség biztosított volna. A sokféle módon nevezett "művészet" lehetett akármilyen "hagyományos" vagy "modern": az ideologizáltság állandóan kibukkant, mint a középkori történetek gazfickóinál az ördögi lóláb.

PÉLDA 

Lődi Ferenc: Öreg Tóth

Kicsit a hangja megremeg
beszéd közben, bár nem szokása.
Nem hinné, mégis meglehet:
nem esik rá a tagság választása.
Öreg Tóthnak már őszre jár...

"Elvtársak, - mondja - köszönöm
bizalmatok, hát ... én ... lemondok.
Gondom voltatok s örömöm.
Nem hagyok hátra talán rozsdafoltot
munkámon ... ami fájna még."

Öreg Tóth nem is szól tovább.
A taggyűlés meg csendben választ.
Vetik hitük búza-sorát
maguknak: vajon milyen kalászt ad?
Kalászt-e vagy csak pipacsot?

Papír zizzen, s a szavazat
számokba olvad nemsokára,
s Tóth bácsi mereng hallgatag,
mint ki a bíró ítéletét várja;
szánalmat nem kér s nem fogad.

S kihirdetik, hogy újra száz
szavazat esett öreg Tóthra,
s a tagság tapsa rádupláz
a nem párttagok szíve szerint szólva:
- öreg Tóth lelke fiatal.

A sematizmus példája a Szovjetunió himnuszának fordítása. A politikatörténetben fontos államalakulat többször változó szövegű államhimnuszának szövege kommentár nélkül is sokat elárul a totalitárius rendszerek természetéről.

PÉLDA 

A volt Szovjetunió himnusza (1944)

Szabaddá tett népek örök szövetsége,
A nagy Oroszország nagy műve e frigy.
Hogy éljen a Szovjet hatalma, egysége:
A nép így akarta s megalkotta így.
Szálljon szabad hazánk,
Dicsőség fénye rád,
Népek szabadságát vívod ki te!
Zászlód a Szovjetet,
Zászlód a népeket
Győzelemről győzelemre vigye!

Vészfelhőkön át a szabadság felívelt,
Utunkat Lenin megmutatta nekünk,
Sztálin úgy nevelt föl, hogy népünkhöz hívek
És munkán is, harcon is hősök legyünk.
Szálljon szabad hazánk,
Dicsőség fénye rád,
Népek szabadságát vívod ki te!
Zászlód a Szovjetet,
Zászlód a népeket
Győzelemről győzelemre vigye!
Ha harcokban edzett hadunk vérit önti,
Elpusztul a rabló, ki földünkre lép,
Csatánk nemzedékek jövőjét eldönti,
Dicsőségre visszük a Szovjet ügyét!
Szálljon szabad hazánk,
Dicsőség fénye rád,
Népek szabadságát vívod ki te!
Zászlód a Szovjetet,
Zászlód a népeket
Győzelemről győzelemre vigye!

A nagy honvédő háború körülményei között a sztálini diktatúra kénytelen volt olyan gesztusokat tenni, amelyektől korábban óvakodott: Ilyen volt az a lépés is, amely többekkel együtt a nemzeti érzés erősítését szolgálta: 1943 decemberében a Szovjetunió Népbiztosok Tanácsának döntése alapján himnusszá emelik Lebegyev-Kumacs szövegével A. V. Alekszandrov zenéjét. A zenemű először 1944. 01. 01. éjszakájában hangzott fel, a rádióban. Ezt megelőzően az Internacionálé (1871.) volt az állami himnusz, eztán csak a SzK(b)P himnusza maradt. Az Internacionálé ugyanis "tartalmilag nem a radikális változásokat tükrözi, mely külföldön a szovjet rendszer győzelme által keletkezett,...s nem a szovjet állam szocialista természetét fejezi ki."

Az 1970-es években a szöveget "hozzáigazították" a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyokhoz. A himnusz 1991. 12. 31-ig volt hivatalosan az egyre fogyó Szovjetunió himnusza.

AVANTGÁRD

	A futurista stílus
	Az expresszionista stílus
	Az aktivizmus stílusa
	A dadaista stílus
	A szürrealista stílus
	A konstruktivista stílus
	A katasztrofizmus stílusa

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT

	Az ún. népi írók stílusa
	A neoklasszicizmus stílusa
	A sematizmus stílusa
	A tárgyias-intellektuális stílus

Korkép