A toll súlya
Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer
Mészáros Csaba
2026.08.21.
Nincs hozzászólás
Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer
Rozsdás doboz hevert, a part menti sárban. Esővíz gyűlt bele, egy régi zivatarban. Lehajoltam hozzá, az ég nézett vissza. Felhők úsztak benne, mind patyolat tiszta.
Volt egyszer egy csésze, benne keserű reggel, hab rajzolt rá szívet, fakó ígérettel. Kortyoltam lassan, és megláttam benne arcom, de nem azt, mit vártam, csak
Fehér falak között lassan ég a fény, szűk utcákon az aranyló por szitál, kedves hangulatban nyílik egy regény, minden árnyék tétova csendben megáll. A terek
Hálás vagyok minden útnak, a sok-sok évnek, amelyek elmúltak, mert hozzám vezetett téged, és letehettem régi terhem érted. Köszönöm az éjek csendjét, a csillagoknak titkos
Ma a felhők csúszdát formálnak, rajta vígan szelek játszanak, a Nap kacag az ég alatt ragyogva, és zsebéből fényt szór dalolva. Fák lombjában víg madarak,
Rózsa Iván: Nincs harmadik út! Egy nő erős és akaratos, vagy gyenge és buta. Harmadik út nincsen! Szerencsére betegségéből lábadozó nejem egyre akaratosabbá válik újra…
Rózsa Iván: Ding an sich A macskát manapság már nem azért tartják, hogy egeret fogjon! Egy macska, hogy Kant megfogalmazásával éljek: Ding an sich, azaz
Rózsa Iván: Káröröm és öröm-Föld és ég Megmaradt barátaink együttérzése nagyon jól esik, és ők is tudják, hogy nem kell minket sajnálni! Álszentek pedig, legyetek
Rózsa Iván: Legendák és hús-vér emberek Ki szerette jobban a szerelmét, mint én Téged?! Talán Rómeó? Talán Trisztán? De csak legendák voltak. Ki szereti jobban
Rózsa Iván: Társak vagyunk! Társak vagyunk, lassan negyven éve leltünk egymásra; Társam nem cserélem le fiatalabbra, vagy bárki másra! Lehet éppen beteg, ekkor azon vagyok,
Rózsa Iván: A kibicek „Szívunk és/vagy szívatunk – ez az életünk!”; mondogatta egykoron Szoszó. Ez klasszikus idézet. De tényleg ez lenne az élet lényege?! A
Rózsa Iván: A játszma vége? A sakktáblán csak a fekete király és királynő maradt; Vagy csak egy fekete gyalog, ki túl messze szaladt?! Hiába szaporítottál
Rózsa Iván: Soha már! Soha többé háborút! Soha többé bajt és bút! Ifjonti álmom újra megtalál: S szólt a holló: „soha már!” Soha többé irigységet!
Majd újra visszatér a nap… De előbb még árnyakat fest az éj, majd harmatját hinti szét a hajnal, s az ég kékje kúszik a fák
Edit Szabó : Virágot szednék Gyönyörűség kertem alja, napsütésben tova halad ragyogó szép folyó vize, két oldalán fűzfa libben. Magas fáknak az ágai Hernád vizében
Úgy gondolom, hogy van valamiféle szépség egy hervadó virágban. Úgy gondolom, hogy a világon nincs szebb dolog egy teljes pompájában tündöklő virágnál. Egyetlen egy bájos
Bálint másodszor is elolvasta a mondatot, mert elsőre nem egészen értette, vagy inkább nem akarta érteni, mit jelent. Farkas András profilját emlékoldallá alakították. A kávéfőző