Újév Januári szél birkózza korán kelőn a kabátot, s elfújja az ünnepet, ahogy álom karácsonyi csillag mezőn csúszkál köntösben még egy-egy ütemet. A díszektől lecsupaszított

Túl a síkon Túl a síkon nő a szárnyam. Milyen kicsi lent a lét? Egyedül van, mint egy dallam, cipeli a szenvedélyt! Az út vezet

Keresztapám Ma a böjti szelek körtáncot járnak, megfújják a földet és odébb állnak. Elnézi, ahogy fenn úszik a felhő, ilyenkor tavasznak mily serege jő. Séta

Bajai orgonaszó Én vagyok véled csengő hang, dallam, engedd hát kérlek: szólni akartam. Elmondani így e falak között síró bánatot, gyarló örömöt. Megsimogatni, megölelni még,

Szülői házra néz az ősz Az ősz kiszínezte az udvart, a házat, piros kapuja messziről parázslik, s a pillanat tekintetett babonázhat, kora, fénye, árnyéka is

Valahol Vannak olyan meseszép tájak, hol hegyek ülnek, csúcsain erdők, erdőkön felhők csendesülnek, hol a napfény lehullik az ágakról az avarra, talán szarvasok, vaddisznók figyelnek

Már úton van a tavasz Évek óta csak megmutattam a hólapátot, és el-elnéztem tavaszig a szótlan barátot, de egy reggelre belepte a falut, a tájat,

Csillagúton Nagyapám kiállt a tanya elé, és hosszasan nézett a hold felé. Szép éjszaka, távoli, hallgató, narancsszíne hullámzó, mint a tó. Már nem érheti el.

Őszben Gyengéje az ősz, mikor poétának jártában dal kíséri a lelkét, mert gyermeke a zöldjét vesztett tájnak, ki ismeri szülőföldje nyelvét. A kert fáin bújik

Amiről írok Valami titok, amit elrejtett a föld a fűnek, de mégse ereszt, míg délibábként tanyák, emberek csalóka képén vár egy kisgyerek. A lőcsös kocsin