I. Minden csodát... a fényben várok rád, hogy átölelj... emlékből éled minden szó... nyújtom kezem, hogy elérjem, mit őriz még derengő valód. a valótlant is...

Emlékszel? Apunak – minden ölelésed a szívemben maradt…                                  ...

Itt vagy velem... Apunak régen hiányodban borostyán nőtte be szívemet, most gondolatban itt vagy velem, nem kell, hogy megjelenj. szükséged nem kopogtat, szívemen nem tátong...

                                                 ...

Minden csodát…   a fényben várok rád, hogy átölelj... emlékből éled minden szó... nyújtom kezem, hogy elérjem, mit őriz még derengő valód. a valótlant is...

                                                 ...

„alkonyatban, távolodva…”     ketten szálltak fejem fölött alkonyattal szinkronban a szárnycsapásuk suhanással párban szárnyuk kecses íve lebbenése összeolvadt könnyed testük levegője egyik kicsit irányt...

 „átlátok magamon: ablak vagy, nem tükör…”             Ablak átlátok magamon, átnézek rajtad… az ablakom vagy – nem tükör, kinyíltál… azóta jár a...

          szívemben mozdul, rebben, szétszalad melege bennem, repeső táncban lelkem..., megannyi parányi molekula, édes érzés, lebegő csoda: boldogsághormon szimfónia… nem érdekel...

                                                 ...