csak így nevezik…
és mily sokszor temet magában az ember…
és szép lassan, idővel, a gyászt benövi az élet, mint sírokat a borostyán.

kedves Gábor, köszönöm.

köszönöm, igen, és ez az egy perc mennyi mindenre elég… vagy álom az álomban ez az egész?

köszönöm szépen.

a nyugalom betölti a rendelkezésére álló teret…

nem mozdul,
és mégis terjed.

köszönöm, kedves Gábor.

tovább…

…csillagporból leszünk, csillagporrá leszünk…

https://mta.hu/tudomany_hirei/kiderult-honnan-szarmazik-a-meteoritokban-talalt-csillagpor-107353/

kedves Gábor, köszönöm.
igen, nehéz…

a „mi ez a halálon túli ébredés?” kérdés itt most a nemlétből a létbe lépést jelenti,
mármint az emberi létformában való megszületést és a tudatét is.
ezt követi az „eltűnés”, a formaváltás.

„folyamat vagyok: a változó, a születő, a meghaló. folyamat a „lêtezés”, a „nemlétbe megtérés”…
ha az élet nem áll meg, utána a halál sem?”

látszólag időnként mindenkinek más és más a lényeg,
és mégis van, ami lényegében egyforma (az emberi)

„bennünk az együtt,
a közös sors,
egyforma a kezdet
és a kilépési pont.”

e két pont között is…

köszönöm, kedves Gábor.

kedves Rita, ha olvasod, a naplemente áhítat téged is átitat…
köszönöm szépen. Zoé

kedves Gábor, amit meglátunk, néha öröm, néha fájdalom, de talán megbékélünk azzal, amit magunkban hordozunk…
köszönöm. Zoé

kedves Gábor, a szerkesztéskor keresem az íráshoz/írásba illő képet. mindig a kép idomul az íráshoz, és sokszor folytatja vagy magában hordozza a kiírt gondolatokat, szinte egybeforrnak.

Köszönöm soraidat, kedves Rita. Az írás benned visszhangra talált.