kedves Rita, ha olvasod, a naplemente áhítat téged is átitat…
köszönöm szépen. Zoé

kedves Gábor, amit meglátunk, néha öröm, néha fájdalom, de talán megbékélünk azzal, amit magunkban hordozunk…
köszönöm. Zoé

kedves Gábor, a szerkesztéskor keresem az íráshoz/írásba illő képet. mindig a kép idomul az íráshoz, és sokszor folytatja vagy magában hordozza a kiírt gondolatokat, szinte egybeforrnak.

Köszönöm soraidat, kedves Rita. Az írás benned visszhangra talált.

„Farkas vagyok egy tejfogú vad” (A dzsungel könyve – musical)

a libri.hu könyvajánlója szerint (Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok):

„Minden nő lelkében él egy ősi, zabolátlan erő – amely összeköt bennünket valódi, időtlen női természetünkkel. Ez az a mély, ösztönös forrás, amelyből a megérzéseink, kreativitásunk, szenvedélyünk és belső bölcsességünk fakad. A modern élet és a társadalmi elvárások azonban gyakran eltávolítanak bennünket ettől az éltető energiától, és lassan elfeledtetik velünk, kik is vagyunk valójában.”

bárki, bármikor érezheti ezt az éltető erőt, nemtől és kortól függetlenül.

„lesz ami nincs”, talány. szavakkal leírni nem lehet.

köszönöm, kedves Rita!
a tapasztalat belül van. Zoé

nem fekete gyász, fehér lebegés, lassú kioldódás a létből, nem hirtelen eltűnés.
köszönöm szépen, kedves Rita! Zoé

kedves Rita, köszönöm.
gyerekvers: álomhoz altató, ringató…

köszönöm, kedves Gábor!
ez az írás, egy sodró, áramló (nem túl hosszú) gondolatfolyam,
amely a végén elszáll…