köszönöm.

kedves Rita, szeretettel köszönöm soraid.
azt mondják „Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.”, mert az ember míg él, így gondolja/gondolhatja.
ha végleg vége: beolvadunk hullámként a tengerbe. Zoé

köszönöm szépen, kedves Gábor.
ha van kép: az ember élete végéig rakja, rakosgatja, helyezgeti, próbálgatja az elemeket (elemében az elme) a megfelelő helyre, és van úgy is, hogy az elemek „maguktól”, felismerés vagy a képlékeny képzelet által a „helyükre kerülnek”, változtatva az előző elképzelésen.

Kedves Rita, köszönöm szépen. örülök a benned ébredt érzéseknek, gondolatoknak.
e pár sor egy kezdet-felvillanásból íródott. nem volt benne visszavágyódás.
szeretettel: Zoé

nagyon szépen köszönöm a hozzászólást, és az idézetet is, kedves Gábor.
nagyon mélyről jöttek a szavak, és nagyon messziről az érzések…

kedves Rita, az érzés miatt…, ha a csend ölel: végtelen a tér, nincs idő…
s a Föld is csak egy pont, mint a Jupiter, vagy a Hold. szeretettel köszönöm: Zoé

kedves Rita, köszönöm szépen.
boldog, aki menthet, és az is, akit megmentettek. 🙂
én is hármat számolok az etetésnél (mindhárom mentett).
szeretettel: Zoé

kedves Rita, köszönöm szépen! a történet szépen továbbszövődött. a vége, az már a Te történeted, és örülök, hogy örömöt leltél benne. 🙂
szeretettel, Zoé

a csendben,
amelyben lépek,
minden nyomban még,
érzem melegét,
s a hó alatt szunnyadó
föld melegét…

van, volt, lesz: „érzésekből hangulat, hangulatból hang fakad” és örülök annak is, hogy tetszett a lebegés, az egyszerű „érzésben levés”.