Ködfátyol és Harmatcsepp Ha Te köd vagy az őszi erdőben, Én harmat az itt élő növényeken. Részecskéink megegyeznek, Te mégis könnyed vagy, Én pedig...

Arc-nélküli Gondolatban ajkad keresztezte ajkam, kezed pihent rajtam, nevemet suttogtad halkan. Vállról fehérnemű pántja csúszott, a végtelen idő csak múlott, gátlások ajtaja kulcsra csukódott. Fedetlen...

Fafaragó „Nem kellett volna a szárnyaim alól kimássz.” Nem kellett volna, de akartam. Úgy éreztem magam, mint egy kettétört háncs. Tőled függtem, belőled készültem, veled...

A hipotézisek vára Nincs még egy olyan, mint Ő, makacs, s szemet gyönyörködtető, alantas, mégis egy lélekigéző. Egy vastag és kemény páncél hordozója, de puha...

Érzelemlánc Egyre vastagabb vas van körülötted, egyre vékonyabb érzelmek kavarognak benned, pedig egyáltalán nem ezt érdemled. Sűrű lánc tested vonalán, hálózza nyakad, karod, lábad nyomát....

  Kettétört kürt Barátságunk két véglete kanyarodott, tekeredett, aranyló szilárdságot hagyva maga után. Együtt fénylettünk, együtt zenéltünk, billentyűnk egy rugóra járt, fenséges oktávok zengték hűségünk...

Vízimentő Nem tudlak elengedni, míg a kételyek tengerében fulladozok, mert mentőövem az Igazság, mit csak a Te kezedből fogadhatok. Addig vergődöm, addig úszom, míg le...

Szurdok Felhők gyülekeznek, a nap bujdosik, lélek a szurdokba esik. A hasadás szűkül, karcok nyoma bőrön, a kapaszkodástól beszakad a köröm. Vér tapad a kőre,...

Hervadó virág Étvágytalan és íztelen ez a világ, mellettem egy cserépben hervad a Virág. Régen tündökölt a napon, vágyta az esőt, és csak duzzadt, viszont...

Ambivalencia Gondolni akarlak semminek, rossznak, és néha azt remélem, tényleg az vagy. Segít, ha annak érezlek, segít, ha elereszteni szeretnélek, mert az általam alkotott képmás...