És minden sor mögött van még száz le nem írt sor.

Kedves Rita!

Azért nem voltak ezek a vásárok olyan régen! 15 évvel ezelőtt még biztos, hogy volt vásár a novellában említett helyszínen. És mi az a 15 év a történelemben? Csak az emberekre kényszerített online hajszoltság közepette ( ami az „időt spórol vele, kényelmes, egyszerű, GYORS” szlogennel eladott gyümölcsöző üzlet valakiknek ) tűnik réginek. Nem, ez nem régi! Ez a mindenkori! Az emberi!

Kedves Angéla!
Köszönöm megtisztelő véleményét. Olvasson tőlem továbbra is!

Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólást, de a novella nem a magányról szól, hanem egy ( sajnos egyre gyakoribb ) embertípusról, akinek a legfőbb jellemvonása az előrelátásnak nevezett kíméletlen önzés. A magány „csak” ennek a törvényszerű hozadéka az efféle emberek életében.

Köszönöm a kedves sorokat. A novella legalább húszéves. Sajnos, ma is aktuális.