-
Gurzó Györgyné
Írások
Reményvirág
Sebeiből vért csorgatva oson a nap nyugatra. Mintha tükörképe lenne tűzgolyó lobban keletre. Kopott építőkockaként, házak hevernek szanaszét. Rémület. Remegő léptek keresnek,...
Nyársirató
Falevél pillangók lebegnek a szélben. A fagy lélegzetét csontjaimban érzem. Ki-kiles még néha felhőágyból a nap. A mosolya hamis, meleget már nem...
Lábnyom a homokban
– Ne! Ne bántson, kérem! Nem tettem semmit! A kisfiam! Segítsen! – kiabálta Vladiszláv egyre hangosabban. A saját kiabálásának hangjai ébresztették fel, révült...
A Belencéres
Toppan a lába. Arca a táncba lám kivirul. Legényke karja szorosan tartja. Repülnek együtt a dallamokon. Citera pendül. Szempilla rezdül. Átlengi lelkük az édes öröm....
Életre ítélve
Az a reggel is épp olyan volt, mint a többi. Szokása szerint elsőnek ébredt és macska léptekkel kiosont a konyhába, hogy elkészítse a reggelit....
Éltre télve
Az a reggel is épp olyan volt, mint a többi. Szokása szerint elsőnek ébredt és macska léptekkel kiosont a konyhába, hogy elkészítse a reggelit....
Őszi dallamok
A hegyeken még mosolygós nyár nevet. A völgyben hűs szél űz szürke felleget. Bágyadt sugarú napsugár ki-kiles. Mintha csak kérdezné: Holnap mi lesz?...