Kedves Rita!
Való igaz az évek, sőt évtizedek repülnek, mint pihe a szélben. Az emlékekkel viszont én úgy vagyok, hogy a rosszakat sem felejtem el, tudatosan, mert belőlük tanulni lehet.
Tetszéssel olvastam az érdekes képpel(ilyen kusza az életünk?)l kiegészített versedet.
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Valóban, különbözőek vagyunk. Én világ életemben hol kevésbé hol jobban „nyuszi” voltam. Visszaszólni is ritkán mertem, még akkor sem, ha nekem volt igazam. Később, ahogy vénültem ez megváltozott .Emlékszem még ipari tanuló voltam és mesterem valamiért lehordott. Tudtam, hogy nincs igaza. Na akkor tőlem szokatlan módon hangosan visszaszóltam neki és kiértem magamnak. Utána döbbenem rá, hogy „milyen szentségtörést” követtem el. Nagy meglepetésemre mesterem nem torkolt le, hanem beismerte, hogy tévedett. E siker ellenére több ilyen „tettre” nem vállalkoztam és sok év kellett hozzá, hogy ki merjek állni igazamért Az eszemmel persze tudtam, hogy bátornak kéne lennem, de hiába, ilyen karakter voltam.
Szeretettel
Tonió
Ja és köszönöm az olvasást és a hozzászólásod!
Köszönöm , hogy elolvastad.Amikor írtam ezt a novellám, gondoltam,hogy lesznek hozzászólások, mert más is majd visszaemlékszik hasonló régi dolgokra.És lám a te példád is ezt igazolja.
Szeretetel
Tonió
Azt írod:”menjen el a háztól nagyon szeretetlenek tartom”.Ez azért nem volt szeretetlen, mert amikor ezt anyám kimodta két könnycsep jelent meg a szemében.Ő szeretett, de a csínytevést valamiképen emlékezetesé kellett tennio a kisgyerekkel, hogy legközelebb ezt ne csinálja.E Rossz eszközt, rossz fajta büntetést alkalmazot, de azért szeretet volt benne.Ami szeretetlen volt a nadrágszíjal való verés, kuko ricán té rdepeltetés.
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Köszönet az elolvasásárt, és köszönet, hogy saját tapasztaltaiddal kiegészíteted írásom.Ezútal mindenben egyetértek veled. Az osztályzatokkal kapcsolatos véleményeddel is !
Szeretettel
Tonió
Köszönet a hozászólásodért! Jókat nevettem rajta! Az „üdvüzletel” szófordulat lehet, hogy zseniális, de bevallom nem szándékos, csupán elírás, de alkalomadtán ha úgy érzem ott a helye használni fogom, ha már lúd legyen kövér! Ami meg a témát illeti, előfordul, hogy én is e csúszós,általad használt kifejezéssel „sikamlós”-nak nevezett területre merészkedem, de óvatosan, mert még hasra esem és betöröm az orrom!
Üdvözletem küldöm elsősorban neked, Gábor, de alkalomadtán, ha találkozol velük Boccaccio és Chaucher mestereknek is kérlek,, add ád szívélyes üdvözletem.
Antal
Kedves Rita!
Való igaz az évek, sőt évtizedek repülnek, mint pihe a szélben. Az emlékekkel viszont én úgy vagyok, hogy a rosszakat sem felejtem el, tudatosan, mert belőlük tanulni lehet.
Tetszéssel olvastam az érdekes képpel(ilyen kusza az életünk?)l kiegészített versedet.
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólást .Látom e témában „egy húron pendülünk”
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Valóban, különbözőek vagyunk. Én világ életemben hol kevésbé hol jobban „nyuszi” voltam. Visszaszólni is ritkán mertem, még akkor sem, ha nekem volt igazam. Később, ahogy vénültem ez megváltozott .Emlékszem még ipari tanuló voltam és mesterem valamiért lehordott. Tudtam, hogy nincs igaza. Na akkor tőlem szokatlan módon hangosan visszaszóltam neki és kiértem magamnak. Utána döbbenem rá, hogy „milyen szentségtörést” követtem el. Nagy meglepetésemre mesterem nem torkolt le, hanem beismerte, hogy tévedett. E siker ellenére több ilyen „tettre” nem vállalkoztam és sok év kellett hozzá, hogy ki merjek állni igazamért Az eszemmel persze tudtam, hogy bátornak kéne lennem, de hiába, ilyen karakter voltam.
Szeretettel
Tonió
Ja és köszönöm az olvasást és a hozzászólásod!
Kedves Rita!
Köszönöm , hogy elolvastad.Amikor írtam ezt a novellám, gondoltam,hogy lesznek hozzászólások, mert más is majd visszaemlékszik hasonló régi dolgokra.És lám a te példád is ezt igazolja.
Szeretetel
Tonió
Kedves Rita!
Fontos dologról szól a versed.:tudjunk belenézni a tükörbe. Lelkiismeretünk maradjon tiszta. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
A cipő, mint megmentő. Mártika örülhetett, a történet jól végzződött.Ke dves történet.
Szeretettel
Tonió
Kedves Gábor!
Az ilyen erotikus témájú alkotásokhoz miért szólnak hozákisebb számbsn férfiak kérdésre én nem tudom a választ.Érdekes lene ezt megvizsgálni..
Üdvözlettel
Antal
Kedves Rita!
Azt írod:”menjen el a háztól nagyon szeretetlenek tartom”.Ez azért nem volt szeretetlen, mert amikor ezt anyám kimodta két könnycsep jelent meg a szemében.Ő szeretett, de a csínytevést valamiképen emlékezetesé kellett tennio a kisgyerekkel, hogy legközelebb ezt ne csinálja.E Rossz eszközt, rossz fajta büntetést alkalmazot, de azért szeretet volt benne.Ami szeretetlen volt a nadrágszíjal való verés, kuko ricán té rdepeltetés.
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Köszönet az elolvasásárt, és köszönet, hogy saját tapasztaltaiddal kiegészíteted írásom.Ezútal mindenben egyetértek veled. Az osztályzatokkal kapcsolatos véleményeddel is !
Szeretettel
Tonió
Kedves Gábor!
Köszönet a hozászólásodért! Jókat nevettem rajta! Az „üdvüzletel” szófordulat lehet, hogy zseniális, de bevallom nem szándékos, csupán elírás, de alkalomadtán ha úgy érzem ott a helye használni fogom, ha már lúd legyen kövér! Ami meg a témát illeti, előfordul, hogy én is e csúszós,általad használt kifejezéssel „sikamlós”-nak nevezett területre merészkedem, de óvatosan, mert még hasra esem és betöröm az orrom!
Üdvözletem küldöm elsősorban neked, Gábor, de alkalomadtán, ha találkozol velük Boccaccio és Chaucher mestereknek is kérlek,, add ád szívélyes üdvözletem.
Antal