Tudom jól, nem tarthat minden örökké.  Egyszer majd elmúlik,véget ér,  ha mégoly szép is a meleg nyár s vele a napsütés.  Ha majd fenn az égen sötét felhők vonulnak.  Ha majd hideg, csípős szelek fújnak újra.  Ha majd a magasból szomorú őszi esők hullanak. ...

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre...

Angyalok, ha szomorkodnak,  fenn az égen, ott a magasban,  bús szemük  sötét felhőkből,  fekete könnyel telik meg.  Fekete esőkönnyeket sírnak.  Felhő szemükből esőkönnyek folynak,  s...

Hosszú utadon elérkezett végre,   előtted van, hívogat, hogy belevágj,  a sok sok egyenes, kitérő, és forduló után,  a legyőzendő utolsó kanyar.  Már félig be is fordultál rajta,  majd miután újra kibukkansz,  jönne a megszokott kérdés, mint máskor,  s mint már oly sokszor, a folytatásban:  És most merre, hogyan tovább? ...

Midőn csendesen búcsúzik a szelíd est,  Követi, nyomában lépked szorosan  a rejtelmes éjszaka.  Koromfekete leple alatt  titokzatos hangok hallatszanak,  sejtelmes árnyak osonnak   minden irányban.  Sötétség borul  a...

Szemed csillog, szádon mosoly. Ma jó a kedved, örülsz, látom,   De szeretném tudni, vajon kinek? Nekem-e, vagy másnak?   De az sem mindegy, ajkad...

 Midőn az éjszaka  gondos anyaként   fekete takarójával betakarja,  s kezével gyöngéden megsimítja,   álomtól elnehezült fáradt, égő  szemét  az ablakoknak,    Midőn a hajnal párából szőtt függönyt aggat  az ébredező növényekre, fákra  s virágokra,  mikor...

Hosszú éveken át   voltál ártatlan áldozat,  sokat szenvedtél miattam.  Ó be sok könnyet ejtettél,  bús szemed sós könnyek tengerét,  hullatta, ontotta.  Lelked,keserű bánat fájdalma,  kínozta, mardosta.    Évek jöttek, s évek múltak el   s eközben szíved  kemény lett, megdermedt.  Kővé vált...

Midőn az éjszaka  gondos anyaként   fekete takarójával betakarja,  s kezével gyöngéden megsimítja,   álomtól elnehezült fáradt, égő  szemét  az ablakoknak,    Midőn a hajnal párából szőtt függönyt aggat  az ébredező növényekre, fákra  s virágokra,  mikor...

Szemed csillog, szádon mosoly. Ma jó a kedved, örülsz, látom,   De szeretném tudni, vajon kinek? Nekem-e, vagy másnak?   De az sem mindegy, ajkad...