Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, ...

Ősz, az évszakok közül talán a legszebb, többnyire szép és nyugodt, de lehet más is, nem ilyen kellemes. Olykor nem várt meglepetésekkel teli, s szeszélyes, de mégis,...

 A minap, egy szomorkás felhős délelőtt, két eltévedt kicsiny esőcsepp,  a mulandóság könnye, lepett meg.  Éreztem bársonyát, amint  ráhullott kinyújtott kezemre.  Rám köszönt,  s megérintett a...

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem...

November végén már puszta, kietlen a határ. Mindenütt, amerre csak a szem ellát, siváran kopasz a nyáron még növényektől dús, buja táj.   Az eresz deres szakállát is hideg téli szél rázza immár. Minap még esőcseppek gyűltek alatta, és hulltak le a...

 Ó, hát mégis megtörtént.  Odalett.  Vége.  Nincs tovább.  Elment némán.  Elhagyott hűtlenül,  az idei nyár, az a csalfa.     Hiába volt a sok kérés,  Könyörgés....

Szemed csillog, szádon mosoly. Ma jó a kedved, látom örülsz, Kedves.   Be szeretném tudni, vajon kinek? Másnak-e, vagy nekem?   S vajon, ajkad csókra,...

Naphosszat nem nyitom szóra szám.  Csak ülök, magamba roskadtan,  hosszú perceken át.  Hallgatok hosszasan,  nézek előre a semmibe,  és nem gondolok semmire.    Élek.    De valóban élek? ...

 Mondd csak, mire vársz még?  A jövőtől mit remélsz?  Tán még egy újabb nyarat?  De hisz a nyár,   számodra már szép emlék csupán.   Az utolsó nyarad is hűtlenül itt hagyott,   végleg elszállt.  Ma már ezen búslakodni kár.  Azon viszont sírnod kellene, hogy ...

Most a derű, napsütés,  kacagás és vidámság idejét éljük.    Nyár van.    De lesz majd ismét ősz is itt,  újra,  mikor majd bús, hideg...