Kedves Rita!
Te a szatíra nagy kedvelője és írásaidban meglenő szatíra mestere hogy hogy nem ismered fel itt a költői szándékot? Egy állatorvosi lovat olvashattál e versben.Egy olyan költő képét, aki az emberi rossz tulajdonságok szinte összességét képviseli.Ilyen élő ember nem létezik.Ez egy kitalált , egy negatív ember, egyáltalán nem én vagyok.Továbbá azt is tudom, hogy a Pokolban a bűnösök nem üstben rotyognak, ezt a képet csak úgy ilyen vagy olyan okból szokták alkalmazni. Ennyit kívántam megjegyezni és nem kioktató céllal, de ezúttal valamit nagyon elnéztél.
Szeretetel Tonió
Kedves Rita!
Igazad van, elfogadom, hogy egy kisgyerekel nem kellett volna így viselkedni, de egyben vitatkozom is. Ez a dolog , amikor megtörtént régen volt. Más idők, más szokások, más nevelési módszerek.Ebben az időben olyan módszerek, cselekedetek, melyek ma már elfogadhatatlanok, akor elfogadhatók, követhetők voltak.
És alkalmazták is őket.A szomszéd gyerekeket például ha valami csínyt elkövetek, hol sarokba álítotak, hol kukoricára térdepelteték őket, sőt nadrágszíjal verték is őket. Akkoriban nem hogy nem bünteték az ilyen „nevelési módszerek” alkalmazását, de még meg sem szólták. De mégegyszer én sem tartom helyesnek az ilyen módszert.
Szeretettel : Tonió
Őszinte, széép vallomás!Már nem a első írás tőled e témában.Ami közös benük: nem használsz kimor magasztos, üneopélyes kifejezéseket.Etől aztán még hatásosabb, amit mondani kívánsz!
Szeretettel
Tonió
Köszönöm , hogy elolvastad és hozzászóltál. Igen, magam is úgy gondolom, hogy a „Falevél” című verssel eszmei rokonságban van ez a vers.A sötétséggel kapcsolatban írtakhoz annyit fűznék hozzá, hogy a sötétnek, az éjszakának is megvan a maga szépsége, csupán nem könnyű ezt észrevenni, de ha sikerült belőle csak egy részt elkapni ebből kiindulva képesek lehetünk ezt a fajta szépséget is megérteni és értékelni.. Ezzel együtt természetesen jogod van nem szeretni!
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Örülök, hogy kis írásom kedves gyerrekori emlékekeket idézett fel ! Talán elmondható , hogy az emlékek között a gyermekor emlékei állnak a lekközelebb a szívünkhöz, ezért különösen örülök, hogy hozzájárulhatam e kedves, régi emlékek előhívásában.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel
Tonió
Az új „rövidpróza” rovat nyitására tett javaslatod jó ötletnek tartom.Természetesen és csupán egy „mezítlábas” tag vagyok az alkotók sorában, remélem mások is hozzászólnak ehhez, és támogatják.
Bizony lenne mit megírni, és feleve kérdésedre: Jó lenne belevágni!
Üdvözlettel
Antal
Látom írásom nálad érzékeny pontot érintett, emlékek, emlékek..Te magad cáfolod, hogy ilyen típusú írás nem lehet szubjektív, hisz saját emlékekről írsz. Abban egyetértek veled, hogy a törzs, a mag ahogy írtad az akkori zárt lehetőségek miatt csak objektív lehet, de ezt kiegészítik, színezik az olyan elemek, mint amelyeket én is, és te is említettél. A Zrínyi mozi melleti Tóth féle tánciskolában nekem is megvolt a történetem az én „Csirkémmel” stb. Nekem is voltak lányokkal eseteim, ebből az egyik házasság lett, míg másokat nem említettem. Én a Műszaki Egyetem E Klubjában kértem fel egy lányt táncolni 1980-ban, két év múlva feleségem lett, és még most is az. Egyébként ha már írtál arról, hogy milyen kalandjaid, eseteid voltak lányokkal a táncos időkből adtad számomra az ötletet, hogy érdenmes lenne némelyik esetet megírni. Egyszóval, elképzelhető, hogy még találkozunk majd így a távolból e téma kapcsán. Üdvözletem küldöm neked, mint régi „harcosnak” és az akkori idők Tanúujának!
Üdvözöll: Antalek
Kedves Gábor!
Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy érdemben hozzászóltál!
Igazad van az Ifjúsági Parkot kihagytam. Magam sem értem miért, pedig nagyon szívesen és örömmel hosszú éveken át jártam ide.Kezdetben még ide is csak öltönyben és nyakendőben na meg „elfogadható” hajviselettel engedtek be. Még szegény Radics Bélát is it láttam utoljárta játszani, de akkor már csak az árnyéka volt egykori önmagának. A Tabán is kimaradt ezt sem értem, hogy hagyhattam ki.Számomra a legemlékezeteseb itteni zenéket az LGT adta. A Bem rakparton a Mini együtesről tudtam, de őket nem látogattam, pedig a Gőzhajó nálam is előkelő helyen volt a kedvenc számok között. Te sem említetted én sem említettem a Kertészeti Egyetem bulijait, pedig az egyik , hanem a legjob egyetemi klub volt.Én azért hagytam ki, mert it csupán kétszer voltam életemben, ide nem volt tagságim. Ahová nagyon szerettem volna járni, de nem sikerült tagságit szerezni az az Omega Kinizsi utcai klubja volt. A Közgázklubba párszor én is jártam, de nekem kevésbé tetszett, annak elenére , hogy ide jártam egyetemre, ezért nem szerepelt az írásomban. Különben is írásom címében szerepelt, hogy egy szubjektív beszámolóról van szó, tehát ha ezt más írta volna meg valószínűleg másokat is említ, és a hangsúlyok is máshol lettek volna. Amit viszont feltétlen fontosnak tartottam az a tánciskolák szerepe volt, annál is inkáb, mivel kető közülük már nem is létezik.Ez természetesen hozzászólásod értékéből nem von le semmit, sőtz még egyszer nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Antal
Gratulálok! Lubickolt kedvenc műfajában a szatírában.És ez igen jó képet nyújt a maii ismert fiatal típusából, akik vannak nem is kevesen. Tükröt tart at ilyen élősködő mai fiatal elé és a tükörkép anyira igaz, hogy az már fáj, sőt mar is! De hát ilyen a szatíra! A jó szatíra!
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Köszönöm, köszönöm. amit írt, az nem is hozászólás , de egy külön kis életbeszámoló! Érdekes volt, élvezetel olvastam kerestem, és találtam hasonlóságokat. Találó és igaz, amit Bözsi néniről, mint szegényebb nővéről és általában a szegényekről írt! Még egyszer köszönöm ezt a rendkívüli”hozászólást”!
Elismerő köszönettel
Tonió
Kedves Rita!
Te a szatíra nagy kedvelője és írásaidban meglenő szatíra mestere hogy hogy nem ismered fel itt a költői szándékot? Egy állatorvosi lovat olvashattál e versben.Egy olyan költő képét, aki az emberi rossz tulajdonságok szinte összességét képviseli.Ilyen élő ember nem létezik.Ez egy kitalált , egy negatív ember, egyáltalán nem én vagyok.Továbbá azt is tudom, hogy a Pokolban a bűnösök nem üstben rotyognak, ezt a képet csak úgy ilyen vagy olyan okból szokták alkalmazni. Ennyit kívántam megjegyezni és nem kioktató céllal, de ezúttal valamit nagyon elnéztél.
Szeretetel Tonió
Kedves Rita!
Igazad van, elfogadom, hogy egy kisgyerekel nem kellett volna így viselkedni, de egyben vitatkozom is. Ez a dolog , amikor megtörtént régen volt. Más idők, más szokások, más nevelési módszerek.Ebben az időben olyan módszerek, cselekedetek, melyek ma már elfogadhatatlanok, akor elfogadhatók, követhetők voltak.
És alkalmazták is őket.A szomszéd gyerekeket például ha valami csínyt elkövetek, hol sarokba álítotak, hol kukoricára térdepelteték őket, sőt nadrágszíjal verték is őket. Akkoriban nem hogy nem bünteték az ilyen „nevelési módszerek” alkalmazását, de még meg sem szólták. De mégegyszer én sem tartom helyesnek az ilyen módszert.
Szeretettel : Tonió
Kedves Rita!
Őszinte, széép vallomás!Már nem a első írás tőled e témában.Ami közös benük: nem használsz kimor magasztos, üneopélyes kifejezéseket.Etől aztán még hatásosabb, amit mondani kívánsz!
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Köszönöm , hogy elolvastad és hozzászóltál. Igen, magam is úgy gondolom, hogy a „Falevél” című verssel eszmei rokonságban van ez a vers.A sötétséggel kapcsolatban írtakhoz annyit fűznék hozzá, hogy a sötétnek, az éjszakának is megvan a maga szépsége, csupán nem könnyű ezt észrevenni, de ha sikerült belőle csak egy részt elkapni ebből kiindulva képesek lehetünk ezt a fajta szépséget is megérteni és értékelni.. Ezzel együtt természetesen jogod van nem szeretni!
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Örülök, hogy kis írásom kedves gyerrekori emlékekeket idézett fel ! Talán elmondható , hogy az emlékek között a gyermekor emlékei állnak a lekközelebb a szívünkhöz, ezért különösen örülök, hogy hozzájárulhatam e kedves, régi emlékek előhívásában.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel
Tonió
Kedves Gábor!
Az új „rövidpróza” rovat nyitására tett javaslatod jó ötletnek tartom.Természetesen és csupán egy „mezítlábas” tag vagyok az alkotók sorában, remélem mások is hozzászólnak ehhez, és támogatják.
Bizony lenne mit megírni, és feleve kérdésedre: Jó lenne belevágni!
Üdvözlettel
Antal
Kedves Gábor!
Látom írásom nálad érzékeny pontot érintett, emlékek, emlékek..Te magad cáfolod, hogy ilyen típusú írás nem lehet szubjektív, hisz saját emlékekről írsz. Abban egyetértek veled, hogy a törzs, a mag ahogy írtad az akkori zárt lehetőségek miatt csak objektív lehet, de ezt kiegészítik, színezik az olyan elemek, mint amelyeket én is, és te is említettél. A Zrínyi mozi melleti Tóth féle tánciskolában nekem is megvolt a történetem az én „Csirkémmel” stb. Nekem is voltak lányokkal eseteim, ebből az egyik házasság lett, míg másokat nem említettem. Én a Műszaki Egyetem E Klubjában kértem fel egy lányt táncolni 1980-ban, két év múlva feleségem lett, és még most is az. Egyébként ha már írtál arról, hogy milyen kalandjaid, eseteid voltak lányokkal a táncos időkből adtad számomra az ötletet, hogy érdenmes lenne némelyik esetet megírni. Egyszóval, elképzelhető, hogy még találkozunk majd így a távolból e téma kapcsán. Üdvözletem küldöm neked, mint régi „harcosnak” és az akkori idők Tanúujának!
Üdvözöll: Antalek
Kedves Gábor!
Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy érdemben hozzászóltál!
Igazad van az Ifjúsági Parkot kihagytam. Magam sem értem miért, pedig nagyon szívesen és örömmel hosszú éveken át jártam ide.Kezdetben még ide is csak öltönyben és nyakendőben na meg „elfogadható” hajviselettel engedtek be. Még szegény Radics Bélát is it láttam utoljárta játszani, de akkor már csak az árnyéka volt egykori önmagának. A Tabán is kimaradt ezt sem értem, hogy hagyhattam ki.Számomra a legemlékezeteseb itteni zenéket az LGT adta. A Bem rakparton a Mini együtesről tudtam, de őket nem látogattam, pedig a Gőzhajó nálam is előkelő helyen volt a kedvenc számok között. Te sem említetted én sem említettem a Kertészeti Egyetem bulijait, pedig az egyik , hanem a legjob egyetemi klub volt.Én azért hagytam ki, mert it csupán kétszer voltam életemben, ide nem volt tagságim. Ahová nagyon szerettem volna járni, de nem sikerült tagságit szerezni az az Omega Kinizsi utcai klubja volt. A Közgázklubba párszor én is jártam, de nekem kevésbé tetszett, annak elenére , hogy ide jártam egyetemre, ezért nem szerepelt az írásomban. Különben is írásom címében szerepelt, hogy egy szubjektív beszámolóról van szó, tehát ha ezt más írta volna meg valószínűleg másokat is említ, és a hangsúlyok is máshol lettek volna. Amit viszont feltétlen fontosnak tartottam az a tánciskolák szerepe volt, annál is inkáb, mivel kető közülük már nem is létezik.Ez természetesen hozzászólásod értékéből nem von le semmit, sőtz még egyszer nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Antal
Kedves Rita!
Gratulálok! Lubickolt kedvenc műfajában a szatírában.És ez igen jó képet nyújt a maii ismert fiatal típusából, akik vannak nem is kevesen. Tükröt tart at ilyen élősködő mai fiatal elé és a tükörkép anyira igaz, hogy az már fáj, sőt mar is! De hát ilyen a szatíra! A jó szatíra!
Szeretettel
Tonió
Kedves Rita!
Köszönöm, köszönöm. amit írt, az nem is hozászólás , de egy külön kis életbeszámoló! Érdekes volt, élvezetel olvastam kerestem, és találtam hasonlóságokat. Találó és igaz, amit Bözsi néniről, mint szegényebb nővéről és általában a szegényekről írt! Még egyszer köszönöm ezt a rendkívüli”hozászólást”!
Elismerő köszönettel
Tonió