-
Kazup-Nagy Máté
Írások
Újra kopogtat
Szüntelen hullámzik a zöld vidék a tavaszi szélben, Mint akár a hatalmas kék óceán a messzeségben, Mely akár szemeket gyönyörködtető szépség lehetne Ha a szél...
Várok, reménykedek
Szürke kékség borítja be az égnek nagy világát, A fodrosodó, sötét gomolyagok akár a tenger, Melynek nap aranyfénye adja gyönyörű varázsát, S tesz békéssé, fényessé....
Születésnapodra
Végre hát az új napnak hajnala eljött, Égi tünemény mély álmából előjött. Csillogó fénye ébreszti a mezőket, Házakban álmot kergető embereket. E nap...
Én megtehetném
Miféle oly igazságtalan, oly aljas képzelet, Hogy hitetek szerint, mely lehetne tán az ördögé, Nektek mindennél igazabb való jogotok lehet, Hogy a ti két kezetek...
A lélek óceánja
Még élénken emlékszem az óceán látványára, A szinte végtelenégbe nyúló, hullámzó tájra, Melynek tükrében gyöngyként csillogott a napnak fénye, S életerős világok sokasága...
Mert Köztük, közöttünk hideg szelek járnak
A hatalmas nap a horizont mögé bújt, Meleg sugarat keze már sehol se nyújt, A világra fekete lepedő terült, A holdvilág is messzi vidékre került....
Az új galéria
Végtelenbe nyúló kékség borítja most az eget, Mint tükörsima víz a hatalmas óceán medret. Napnak vakító sugara ragyogja be a tájat, Fényárral öntve el zsúfolt...