Bár csak négy napja még, hogy elmúlt már a koncertnek éjszakája, A szívem, lelkem s egész testem már visszakívánkozik oda, Újra ott, csendes némaságba tartva...

Előttem él, mikor december havának egy napján Odaléptem az ablakhoz, s kitekintettem némán, S kedvtelenül bámultam üvegen túli világra, Szomorú, szürkébe burkolódzott, könnyező tájra.  ...

Mily szomorú a mai nap eme tengernyi pusztaság. Néha cseperegve hull az eső, mint könnyek az égből, Sötét, magányos, hervadó tölgyfák lógnak ki a földből,...

Ágyam fölött óra mutatója lassankint kattan, S éppen csak nincsen még mély vágyainak álmaiban. Vánszorog hosszú percet, majd egy végtelen órácskát, S imígyen csordogálva kúszik...

Vagyunk itt mi oly sokan eme hatalmas világon, S szemünkkel szemlélődünk nékünk igaz valóságon, Dobban százat, ezret, akár minden másnak, a szívünk, S gyakran kedvteli,...

Sápadt porladozó kavics folyam útjának mentén Illatos, selymes tulipánok, élénk, vörös rózsák, S mint védelmező szülő magas égbe emelkedvén Dús lombokkal nyújtanak hűs menedéket a...

  A nap, az ég ura, lassan száll alá a határon Messzi-messzi szélén e csodás pusztai világnak. Az aranyló, kéken fénylő fátyol fenn az égbolton...

A napnak fénylő melege árasztja el a Földet, S díszíti ezer csillogó gyönggyel a tengereket. Habzó, fehér hullámok mossák a sziklafalakat, S formálják selymessé a...

Tollam kezemben, papírlapom füzetben, S az alföldi nyár képe tárul előttem. Szikrázó napsütésnek vakító fénye Ragyogja be vígan a pusztai földet, S annak tikkasztóan sugárzó...

Mikor Nap a földeket arany, Hold gyöngytakaróval, Vagy a nagy ég szürke pléddel s nagy könnyes záporokkal Lepi el, én minden pillanatomban vele lennék, Viharban...