User banner image
User avatar
  • Révész Danuvia

Írások

Kilátás az ablakból

Ez az októberi nap is úgy indult Lolának, mint a többi. Megcsörrent az ébresztője, amit villámgyors kézmozdulattal lekapcsolt. Szinte fájdalmat okozott neki bármilyen zaj ilyenkor...

,,Füredi frissre” ittam magam

L ágyság a keménységgel keveredő. Í ze viszont egyszerűen felemelő. D ekantálva lett a jellemem. I llata bájos és kellemes. A romája határozott és páratlan....

Énidőben

A nappal mindig másé. Csak ritkán a magadé, Mert mindig az ördögé. Csak fáradt sóhajod, Mit egész nap hallgatok. És árnyékod mutatja, Hogy nálam jársz...

De ja vu

Aki nem veszprémi születésű, arra mámorítóan hat az itteni levegő – legalábbis ezt éreztem először, mikor tíz éve leszálltam a buszpályaudvaron. Nem akartam elmenni. Úgy...

Aludni akarok

Ólomszárnyú pillangó Szállt rám a minap. Sok tonnájú csókja alatt A testem összeroppant.   Bástyám,  oszlopom Erejét elhagyta. Járásom lemaradt. Lábam nem tartja.   Álmomban...

Az „aranyos” ember

A kelták teremtették E réges-régi ismert várost. Mindenkinek mást jelent most. Ennek neve Komárom.   Ezernyolcszázhuszonöt Február tizennyolc. Ekkor született neves írónk, Kinek neve Jókai...

A költészet forradalma

Zászlód már megkopott. Megtépázva lengedez. Ma embere szégyent ragasztott Régi hírnevedre.   Ez a jelen gyalázata. Vérzik érted a lelkem. Csak állsz egymagadban Leszegett fejjel....

Semmi minden szinten

Törött karú fa áll A kietlen szirten. Nem jár arra madár. Egy árva lélek sincsen.   Levelet sem hoz már. Értelme nincsen. De vágy hatja...

Hajnali randevú

Aludt az utca, a város. A nap is csak pislákolt. Az éj aludni nem hagyott. A lelkem érted sóhajtott.   Szememre nem jött álom, mert...

Dicsőség a neved – Dédapám, Révész László költő emlékére

Neved napján Rád emlékezem. Rád, ki megmutattad nekem, mily mesés a költészet.   Hogy szőhető a rejtelem a sejtelem mezejébe, s hogy fonható bele a...
Megosztás
Megosztás