A kelták teremtették E réges-régi ismert várost. Mindenkinek mást jelent most. Ennek neve Komárom.   Ezernyolcszázhuszonöt Február tizennyolc. Ekkor született neves írónk, Kinek neve Jókai...

Zászlód már megkopott. Megtépázva lengedez. Ma embere szégyent ragasztott Régi hírnevedre.   Ez a jelen gyalázata. Vérzik érted a lelkem. Csak állsz egymagadban Leszegett fejjel....

Törött karú fa áll A kietlen szirten. Nem jár arra madár. Egy árva lélek sincsen.   Levelet sem hoz már. Értelme nincsen. De vágy hatja...

Aludt az utca, a város. A nap is csak pislákolt. Az éj aludni nem hagyott. A lelkem érted sóhajtott.   Szememre nem jött álom, mert...

Neved napján Rád emlékezem. Rád, ki megmutattad nekem, mily mesés a költészet.   Hogy szőhető a rejtelem a sejtelem mezejébe, s hogy fonható bele a...

Dunaiként a Balatonnál, mint csodálkozó gyermek: magával ragad a varázs, a táj végtelen ereje.   A tó vizének illata, átjárja az egész testem, mint részegítő...

Nyújtsd felém a két kezed. Ne szegd le a fejed! Emeld tolladat a magasba, és szállj be a csónakba.   Indulj velem az utazásra, mit...