-
Rinyu Gáborné
Írások
Rinyu Gáborné: Február 14.
Hálás vagyok minden szóért, gondolatért, mozdulatért. Foltjaim nem feketéllnek,az őszből a télbe térnek. Ezüstjeim fehérednek , emlékeim felélednek. Megbeszélhetem magammal, hisz sokáig tart a hajnal....
Rinyu Gáborné: Barátság
Két másodperc vagy kicsit több is talán, amikor a templom egyik oldalán megrettenve könnyes szemekkel megöleltük egymást némán, szeretettel. Neked ez mit adott? Azt nem...
Rinyu Gáborné: Szólni
Nehéz bármit is mondani, nem beszélve, hogy kinek? Akármit lehet közölni a fészbukban valakinek. Nem osztom meg mindenkivel, még azt sem, ami zavar. Egy eltévedt...
Rinyu Gáborné: Rejtély
Magasnak tűnik a Fal,még úgy tűnik át lehet látni. De tél van, sűrű a köd, nagy a hó. Már megszólalt a pacsirta,de nem nyílik még...
Rinyu Gáborné: Zúgás
Mindig problémád van. Mindig kérdezel. Most mondom,most nem érdekel. Most nekem van problémám, de azt nem mondom el,mert az senkit nem érdekel. Ha évek óta...
Rinyu Gáborné: A suvadásban
Apró gyémántként villog a fenyőfák tűlevelein a néhány perce lehulló eső pár cseppje. A víz tükrén még keskeny ezüstfodrok és szalagok hullámai versenyeznek . A...