-
Szebeni Zsófia
Írások
Elnémultam
Szavaimat nem találtam egy ideje, Senki nem tudja, velem mi lehet; De én tudom, a gyász és veszteség Ostromolt, tudtam lassan felemészt. Sikerrel kértem...
Ki vagy te?
Vas szárnyaim vannak, mégis a fellegekben járok, Már nincs a barátságnak ólmos terhe a vállamon. Ó, te álnok, Ki miatt nem engedett a rossz állapot....
Járom az utam
Szívemet terhelik a szavak, Gyönge kezemben csak erő helye maradt. Gyermekként vízben álltam, de nem éreztem, Felnőttként átfázva mászkálok szétesve. Haladtam a meleg...
Rád sem ismerek
Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai...
Külön utakon
Köszönöm, amit adtál, de mennem kell; Nem várhatok többet szeretetedre. Többet nem küzdök kettőnkért, S várom a boldogság megjöttét. Én nem haragszom, rád sosem...
Szeretve feledsz?
Nevetve szeretsz, S szeretve feledsz? Olyat sosem tennék, Mi szíved elvenné. Olyan szót nem ejtenék, Amit te hamar felednél. Nem érintenélek úgy,...
Utolsó csók
Ha tudhattam volna, Hogy az utolsó csókunk ott van, Ahol felszálltam a vonatra, Kettőnk emlékét otthagyva; Akkor is elmentem volna. A meleg karjaid ölelése...