-
Szilágyi Tünde
Írások
Fák…az ablakomból
Úgy állnak előttem e fák, Mint egy őszinte vádirat… Tekintetükkel bűneim támadják: Mi jót tettem…elmúlt évek alatt? Ágaikat dühösen megrázzák. Fel róluk madarak szállnak… Felsandítok...
Boldogság van ott…
Boldogság van ott…hol szívével lát az ember. S bölcsen elengedi, amit úgysem bírna már el. Végül megérti, mégsem irányíthat mindent. Ezért hát beéri már kicsivel...
Leszálló sötétben
Lassacskán leszállt a sötétség… Az éj mélyen szemembe nézett, S faggatni kezdett el arról, hogy Vajon boldog vagyok-e, tényleg… ? Ugyan, milyen kérdés ez...
…Csak még…
…Át szeretném élni, ami maradt, Miközben szorítom két kezedet. Csak magamból még… adni akartam Mindaddig, míg lüktet még a szívem. A hajnallal ébredni, gondoltam,...
Tengeri nyugalmamban…
Néha úgy vágyom a tenger határtalan nyugalmára A mindent elöntő magány békés egy biztonságára Hol a végtelen határon csak úgy eltörpül a bánat És minden olyan...
Nehéz szívvel
A tavaszi égbolt m’ért tűnik oly könnyűnek, Mikor a szívem olyan fáradt, oly nehézkes? Átadnám bánatom lenge, üde felhőknek, Hiszen nagyon nehéz azt folyvást csak cipelnem. Elfeledném...
…Ahol az ég
E nyugalomban… még a testünk lüktet, Ahogy szívdobbanásunk .. megtört csöndben. Úgy, mintha csak a mindenség zenélne. Eggyé váltunk a mindenható éggel. Értelmet nyert...
A mi csónakunk,…az élet
Ez az élet…. a mi imbolygó kis csónakunk, Melyben sodródunk olykor viharos utunkon, És ahol nem számít, hogy mit hozhat a holnap Mindaddig, míg csak...
Ha menni kell
A betegség úgy hatalmosodott el rajta, Ahogyan dühe. Olyan alattomosan.. Nem volt ideje sírni. Fellélegezni sem. És már ott is volt,… az üres szakadék alatt. Nem...