Még szunnyad az acélban az üllők mély pengése, s a rozsdás valóságba eszmél fel a vas.   A feltöretlen tarlón a holnapi kenyérről álmodik éhesen...

Egy lelkembe maródott érzés utamon mindig is elkísért, bennem lapult, s egyben körülvett, és tudom már, hogy ez mennyit ért.   Most már ismerem e...

Készülődik a tél, éjjel, míg te alszol ékszereit sorba kertedben szétrakja, óvatosan olykor hófelhőből majszol, s néha kacéran a tó vizét harapja. Zúzmara tenyészik a...

A Nap csorba fénnyel ködfalat kaparász, életlen sugarát döfködi a tájba, fátyolfehér csöndben (búcsúzásra készen) falevelet borzol az ősz hűvös szárnya. Füstből támadt varjak gyászmintás...

Megyek a télbe. Lépdelek kimérten, s lám, az ősz búcsút int, illedelmesen. Gúnyos új gesztusát addig meg nem értem, amíg a friss hóban az ösvényt...

Hajnal A fák horizontján a hideg Hold henyél, míg szemérmetlenül elszórják terhüket, a homály ritkuló hajába kap a szél, s borzasan ébrednek a nincstelen füvek....

Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek, konok kérdésekre ötven év felel meg. Ötven év nagy idő embernek és bornak, minden pohár alján indulatok forrnak. Indulatok forrnak, érzések...

Emlékek mezején bolyongok tétován, szavakat kutatok, mit senki sem talál, kószálok, tűnődöm a múló lét jogán, s eszembe jut néhány roncs élet, ép halál. Érzésem...

Húszévesek izzó hevével, ha írok: csiszolatlan, érdes, ösztönös szavakkal, belülről szétmarnak évszázados kínok, szégyenemben írok, sohasem haraggal. Szégyellem magamat minden ember miatt, aki mosolyogva képes...

Ujjaid balzsama ápol, halk hangod biztat és nyugtat, lehetsz itt, közel vagy távol, gyógyító ópiumom vagy. Függővé te tettél engem, ösztönöm tudja a választ: végleg...