Méhektől zümmögő aranysárga tenger, repceföldek hullámzó végtelenje, föntről kíséri egy lassú, izzó henger, régóta nincs már könyörület benne. Kalászok dülöngő sorait vigyázza, fertőben fürdőző fényes...

Fönn a tűz, az égen izzik véresen. A levegő körötte derűs kék elem. Lenn a víz, hullámzó erő, végtelen. És a föld, csak züllik, züllik...

Ma még, tán azt hiszed, hogy mindent jobban tudsz, és fejedet homokba dugod, mint egy strucc. Ma még azt se látod, mi holnap rád zuhan,...

Míg a világ beszél én addig ellesem egy-egy halk morzsáját, mi mázsás szóözön, ám vágyam koplalva, diszkréten, csendesen százszor, vagy ezerszer álmomban rám köszön. Mélázva,...

Egy huzatos, csendes helyen, hol a rögök puszta súlya elnyomja a kapzsi hangzavart, igénylés nélkül is megkapod azt a kis televényt, vagy szikes anyaföldet, ami...

Galambok szobrokra száradt nyoma, romkocsmákban a művészet hona, hídon, s alatta hömpölygő mocsok, sárgán sikoltó vad villamosok. Aluljáróban koldus kéreget, jólfésült alak szidja az eget,...

I. Klorofillhiányos sminkje pasztell színekbe hajlott, stresszhormonjai feldúsultak, s a gravitációnak már nem tudott és nem is akart ellenállni, eleresztette az ágat és a vágyait....

Parázsban fürdő naiv pirkadat vajúdva megszüli a napot, s az gyermeki hévvel máglyaként ragyog. Lángoló lelkének lázas lobja hamvadó szerelmeket ébreszt, összetört szíveket újra ötvöz,...

Hiába ásogat árkokat a hited, átölve szíved viharos végvárát, ébren elfelejted édes álmod rideg szellőbe szelídült fergeteges vágyát. Hiába építget gátakat erényed, tavaszi dalokkal medréből...

A kín csendélete A tövisben szunnyadó fájdalom, lüktető körömágyadban ébred, s a sikoltó napnyugtát festi meg az iszonyatok vásznán a véred. A hangya A hajnali...