Egy üstökös száguld felém és türelmem holdja fogyva. Ti értetek perelek én. Kezetek majd ki fogja? A puszta földön nőttetek, konok búzaként a gyomban. Erősek...

Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém....

Szilánkok, tövisek szaggatják ruhádat, lelkedet tépázó záporozó vádak. Szilánkok, tövisek húsodba hatolnak, véred a papíron fájdalma a tollnak. Szilánkok, tövisek tokozódnak benned, a részeddé válnak,...

Gerincem húrján játszik az isten, kínvallatását nehezen bírom, közhelyes vallomás: (mire vittem?) üres gondolat egy sajtpapíron. Lényemben bujkáló hófehér hitem szikrázó szavát a zord égre...

Hideg keserűség hintázik az ágon, apró sóhajokba sűrített bősz magány, friss porhóba firkált naiv ákom-bákom, torkodban benn rekedt, elfojtott őstalány. Törtfehérre meszelt tarka impressziók átködlő...

A dombon túl békés festményként meglapul a zizegő nádas, a henye víztükör, itt oltja a szomját őzsuta, kajla nyúl, naponta itt iszik száz birka, s...

Porszemcsének pihe súlya, nyári odvas szél, ha fújja, kavarogva nyöszörög, fűben boszorkánykörök. Földben féreg, ha rág vadul, valami lenn elszabadul, fagyökérben fa fájdalma, lombja között...

Az éjszakának még földig ér a leple, de lomha lombok közt a mocorgó árnyak, fiókák ébredő pihekönnyű keble, s a hajnali fények verdeső kis szárnyak....

Ki sorok közt sorstalanul, hullámzó vízen evezve, bevont vitorlával tanul haladni, szélcsendre edzve. 0

Amikor úgy érzed, az égre meredve, mintha a szűk kötél nyakad része lenne, s talpad alatt egy ismert dallamot fütyörész a szél, mégse hallgatod. Amikor...