A fiatalok maguknak vindikálják a szerelmet. A test örekszik, de a lélek fiatal tud maradni. Van, akinél összhangban van a kettő, de nálam nincs. Álmomban mindig fiatal vagyok. Amikor írok, vagy valakit olvasok, akkor a korom változó. Egyszer írtam is arról, hogy nem tudom, hogy milyen nyolcvan évesnek lenni, mert őszintén szólva nem annyinak érzem magam. Hol 40-nek, hol 60-nak, máskor 120-nak, nálam ez mindig a hangulatomtól és az aktivításomtól függ. Van, hogy „felszántanám” még a határt, máskor a napi rutin is nehezemre esik. Aztán, mint tudjuk létezik a plátói szerelem is. Van, ami olyan, mint ha hozzám szólna, megérint, azonosulni tudok vele, és akivel azonosulni tudok, az ha férfi – sajnos annyira nem vagyok modern, hogy a nők iránt is így érezzek – az meg tudja dobogtatni a szívem. A szerelem, 💖szeretet, gyűlölet, vágy, szimpátia, unszimpátia, vonzalom, taszítás, stb. érzés, ami nem korfüggő.
Nagyon ismerős témát hoztál, mármint a megcsalást. Igen, mindenképpen fáj, de ha az ember fiatal és még nincsenek gyerekek, érdemes odébb állni. Ha egy férfi két évi házasság alatt már fél éve viszonyt folytat egy másik nővel, ott már komoly gondok vannak. Ugyanakkor, ha gyerekek is vannak már a házasságból, akkor meggondolandó. Ha nem vallja be a kapcsolatot, akkor még nem döntött, jobb nem belelökni egy másik nő karjába. Sajnos én ez utóbbit tettem, de nem volt szerencsés a gyerekek szempontjából.
„s noha a siker nem garantált,
magamból teljesen kibújni nem tudok,
de hogy megpróbáljam, arra kész vagyok!”
Szomorúan szép sorok. Igen, megpróbálni érdemes. Nekem nem sikerült sohasem a kisérletem. Két fél kell mindenhez. Aki nem szeret, nem bízik bennem, azzal nincs mit tennem. Aki csak a rosszat veszi észre, annak nem nyitható másra a szeme. Mégis, hátha…
„az időtlenségig
tanulom magam –
mert ez most itt…
még csak
az elemi… ”
Remek gondolatsor. Engem akkor érdekelne az újjászületés, ha emlékeznék erre az életemre, mert akkor mindent másképp csinálnék. Ugyanerre viszont nem vágynék, akkor már inkább legyen végleg vége.
Kedves Erzsébet!
A fiatalok maguknak vindikálják a szerelmet. A test örekszik, de a lélek fiatal tud maradni. Van, akinél összhangban van a kettő, de nálam nincs. Álmomban mindig fiatal vagyok. Amikor írok, vagy valakit olvasok, akkor a korom változó. Egyszer írtam is arról, hogy nem tudom, hogy milyen nyolcvan évesnek lenni, mert őszintén szólva nem annyinak érzem magam. Hol 40-nek, hol 60-nak, máskor 120-nak, nálam ez mindig a hangulatomtól és az aktivításomtól függ. Van, hogy „felszántanám” még a határt, máskor a napi rutin is nehezemre esik. Aztán, mint tudjuk létezik a plátói szerelem is. Van, ami olyan, mint ha hozzám szólna, megérint, azonosulni tudok vele, és akivel azonosulni tudok, az ha férfi – sajnos annyira nem vagyok modern, hogy a nők iránt is így érezzek – az meg tudja dobogtatni a szívem. A szerelem, 💖szeretet, gyűlölet, vágy, szimpátia, unszimpátia, vonzalom, taszítás, stb. érzés, ami nem korfüggő.
Szeretettel: Rita🥰
„Hagyd, hogy gyógyuljak,
gyakorolj türelmet,”
Nekem talán a türelem, a várakozás a legnehezebb, de mégis meg kellett tanulnom, mert rákényszerített az élet.
Szeretettel olvastam bölcs soraid.
Rita
„Bármeddig is játszunk,
soha ne higgyük el,
hogy a szerelemnek múlnia –
egyszer múlnia kell.”
Bizonyos korban már bevallani is szégyen, kivéve, ha valaki a párjába szerelmes.
Szeretettel: Rita
Kedves Erzsébet!
Nagyon ismerős témát hoztál, mármint a megcsalást. Igen, mindenképpen fáj, de ha az ember fiatal és még nincsenek gyerekek, érdemes odébb állni. Ha egy férfi két évi házasság alatt már fél éve viszonyt folytat egy másik nővel, ott már komoly gondok vannak. Ugyanakkor, ha gyerekek is vannak már a házasságból, akkor meggondolandó. Ha nem vallja be a kapcsolatot, akkor még nem döntött, jobb nem belelökni egy másik nő karjába. Sajnos én ez utóbbit tettem, de nem volt szerencsés a gyerekek szempontjából.
Szeretettel: Rita
Kedves Erzsébet!
Remekeltél e sorokkal. Nagyon tetszett. 🥰 Gratulálok az ötlethez!
Szeretettel: Rita💖
Kedves Erzsébet!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél a versem elolvasásával és a véleményed is hozzátetted.
Szeretettel: Rita🌷🍁🌺
Kedves Erzsébet!
Így igaz, ahogy írod, nem mindig boldog szárnyalás, boldog beteljesülés a szerelem, és mégis „én így is szeretlek, mégis, mégis!”
Igen, mert a szerelem nem észszerű döntés, hanem érzés, ami magától jön és nem tudjuk, hogy meddig marad velünk.
Szeretettel, értéssel és érzéssel olvastam szép soraid.
Rita
Kedves Tonió!
Köszönöm a hozzászólást. Mivel változtattam a színeken, így ez itt most nem látszik, de e-mailen megkaptam kedves soraid.
Szeretettel: Rita
„s noha a siker nem garantált,
magamból teljesen kibújni nem tudok,
de hogy megpróbáljam, arra kész vagyok!”
Szomorúan szép sorok. Igen, megpróbálni érdemes. Nekem nem sikerült sohasem a kisérletem. Két fél kell mindenhez. Aki nem szeret, nem bízik bennem, azzal nincs mit tennem. Aki csak a rosszat veszi észre, annak nem nyitható másra a szeme. Mégis, hátha…
Szeretettel: Rita
„az időtlenségig
tanulom magam –
mert ez most itt…
még csak
az elemi… ”
Remek gondolatsor. Engem akkor érdekelne az újjászületés, ha emlékeznék erre az életemre, mert akkor mindent másképp csinálnék. Ugyanerre viszont nem vágynék, akkor már inkább legyen végleg vége.
Szeretettel olvastam gondolatébresztő soraid.
Rita