Ott maradnánk, mégis eljön az idő, mikor elmegyünk onnan, viszont ha maradnánk idővel az sem lenne már ugyanaz a szeretett személy nélkül. (Akinek szintén el kell mennie, oda, ahová még nem követhetjük)
Igazán megtisztelőnek tartom, hogy ilyen részletesen foglalkozott a negatív hozzászólásommal. Igaza van abban, hogy nem értettem meg a versét, illetve teljesen félre értettem. Egyébként csak annyit tennék hozzá, hogy a biblia szerint nem cselekedetekből van üdvösségünk, hanem hitből. A hit viszont hozza magával a jócselekedeteket is. Ugyanis, ha valakinek hálás vagyok – Jézus Krisztusnak, aki értem halt meg a kereszten – akkor azon vagyok, hogy én is odafigyeljek az embertársaimra. Pál apostól írja, hogy hit által van üdvösségetek, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Egyébként ilyen szempontból nagyon jó a verse, amit nem tudtam megfelelően értelmezni. Ezért elnézését kérem.
Tetszéssel olvastam ezt az írást. Különösen is szép volt a befejező sora: „Mielőtt kilépett volna, még visszanézett az öltözőre, mert neki olybá tűnt, hogy az eddig megszokott reménytelenül szürke, megkeseredett falakat mintha valami láthatatlan kéz színesre festette volna…” Igen,valóban nagy jelentősége van a kedves szónak, az azonos gondolkodásnak, a barátságnak.
A cégnél, ahonnan nyugdíjba mentem és addig többféle munkakört is betöltöttem a szállítási osztályon kezdtem, na nem mint rakodó munkás, hanem mint adminisztrátor. Amikor a szállításvezető szabadságon, betegállományban, vagy egyéb más okból nem volt jelen, nekem kellett irányítani a szállítók munkáját is. Valóban más világ volt az ő világuk.
Érdekes szemléletet tükröz a versed. Ha Te kérnél pénzt, akkor vajon Tőled mennyit kellene kérni a sok átvirasztott éjszakáért, az ellátásodért, iskoláztatásodért, stb?
A szüleid iránti szeretet viszont egyáltalán nem jött le a soraidból.
„Elhatároztam, engedlek szállni, de ott leszek, ha zuhannál, vagy ha a szárnyaid megsérülnének.”
Gyönyörű szavak, bizony el kell tudni engedni a gyermekeink, de éreztetni kell velük, hogy ránk mindig számíthatnak. Csodálatosan szép vallomásod öröm volt olvasni.
„Otthon melegében
Maradnék örökre.”
Ott maradnánk, mégis eljön az idő, mikor elmegyünk onnan, viszont ha maradnánk idővel az sem lenne már ugyanaz a szeretett személy nélkül. (Akinek szintén el kell mennie, oda, ahová még nem követhetjük)
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita
„Napsugár villan
tűzpiros pipacsban,
forrósodó légben
a nyár szíve dobban.”
Tetszéssel olvastam kedves verssoraid.
Szeretettel: Rita
„a kóstoló túl erős volt, a gyomrom megfájdult tőle!”
Nem csodálkozom rajta.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Játszottam egy gondolattal.
Szeretettel: Rita
Kedves Richárd!
Igazán megtisztelőnek tartom, hogy ilyen részletesen foglalkozott a negatív hozzászólásommal. Igaza van abban, hogy nem értettem meg a versét, illetve teljesen félre értettem. Egyébként csak annyit tennék hozzá, hogy a biblia szerint nem cselekedetekből van üdvösségünk, hanem hitből. A hit viszont hozza magával a jócselekedeteket is. Ugyanis, ha valakinek hálás vagyok – Jézus Krisztusnak, aki értem halt meg a kereszten – akkor azon vagyok, hogy én is odafigyeljek az embertársaimra. Pál apostól írja, hogy hit által van üdvösségetek, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Egyébként ilyen szempontból nagyon jó a verse, amit nem tudtam megfelelően értelmezni. Ezért elnézését kérem.
Szeretettel: Rita
Tetszéssel olvastam ezt az írást. Különösen is szép volt a befejező sora: „Mielőtt kilépett volna, még visszanézett az öltözőre, mert neki olybá tűnt, hogy az eddig megszokott reménytelenül szürke, megkeseredett falakat mintha valami láthatatlan kéz színesre festette volna…” Igen,valóban nagy jelentősége van a kedves szónak, az azonos gondolkodásnak, a barátságnak.
A cégnél, ahonnan nyugdíjba mentem és addig többféle munkakört is betöltöttem a szállítási osztályon kezdtem, na nem mint rakodó munkás, hanem mint adminisztrátor. Amikor a szállításvezető szabadságon, betegállományban, vagy egyéb más okból nem volt jelen, nekem kellett irányítani a szállítók munkáját is. Valóban más világ volt az ő világuk.
Szeretettel: Rita
Nem inkább a szülők azok?
Érdekes szemléletet tükröz a versed. Ha Te kérnél pénzt, akkor vajon Tőled mennyit kellene kérni a sok átvirasztott éjszakáért, az ellátásodért, iskoláztatásodért, stb?
A szüleid iránti szeretet viszont egyáltalán nem jött le a soraidból.
Üdvözlettel: Rita
Nagyon szép soraid öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita
Nagyon kedves, szép szavakkal kívántál jó éjszakát.
Szeretettel: Rita
„Elhatároztam, engedlek szállni, de ott leszek, ha zuhannál, vagy ha a szárnyaid megsérülnének.”
Gyönyörű szavak, bizony el kell tudni engedni a gyermekeink, de éreztetni kell velük, hogy ránk mindig számíthatnak. Csodálatosan szép vallomásod öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita