Érdekes szemléletet tükröz a versed. Ha Te kérnél pénzt, akkor vajon Tőled mennyit kellene kérni a sok átvirasztott éjszakáért, az ellátásodért, iskoláztatásodért, stb?
A szüleid iránti szeretet viszont egyáltalán nem jött le a soraidból.
„Elhatároztam, engedlek szállni, de ott leszek, ha zuhannál, vagy ha a szárnyaid megsérülnének.”
Gyönyörű szavak, bizony el kell tudni engedni a gyermekeink, de éreztetni kell velük, hogy ránk mindig számíthatnak. Csodálatosan szép vallomásod öröm volt olvasni.
„Ha azt, és úgy tennék,
Akkor az nem én, hanem
egy élettelen báb lennék.”
Egyetértéssel olvastam sorait. Önazonosság címen írtam magamról, ami annyiben hasonlít csak a versben megfogalmazottakhoz, hogy csak azzal tudunk azonosolni, amilyenek vagyunk. Ha bármilyen okból -nálam ez a betegség volt – megváltozunk, visszavágyunk az egykori, a sajátunknak ismert énünkhöz.
„amint Zolit megpillantottam, kezdtem közelebb kerülni a rejtély megfejtéséhez, mert mindent gondolhattam csak azt nem, hogy ő most ide hajnali misére jött.”
Ezen a mondaton nagyon jót derültem.
Már hozzászoktam ahhoz, hogy nagyon hosszú történeteket ír, így már meg se lepődtem ezen. Sok időt vett igénybe az elolvasása, de mivel remek a stílusa és őszintén szólva tisztelem mind az őszintesége, mind pedig az emlékezőtehetsége miatt, mégiscsak nekikezdtem és sikerült a végéig is eljutnom.
„– HA- hó, Izsó fiam, gyere téged várunk, már csak te hiányzol és együtt lesz a nagy csapat..”
Erre azért remélem, hogy még sokáig kell várniuk a volt munkatársaknak.
Nem inkább a szülők azok?
Érdekes szemléletet tükröz a versed. Ha Te kérnél pénzt, akkor vajon Tőled mennyit kellene kérni a sok átvirasztott éjszakáért, az ellátásodért, iskoláztatásodért, stb?
A szüleid iránti szeretet viszont egyáltalán nem jött le a soraidból.
Üdvözlettel: Rita
Nagyon szép soraid öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita
Nagyon kedves, szép szavakkal kívántál jó éjszakát.
Szeretettel: Rita
„Elhatároztam, engedlek szállni, de ott leszek, ha zuhannál, vagy ha a szárnyaid megsérülnének.”
Gyönyörű szavak, bizony el kell tudni engedni a gyermekeink, de éreztetni kell velük, hogy ránk mindig számíthatnak. Csodálatosan szép vallomásod öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita
Nem lehet könnyű ilyen fájdalmas kapcsolatban élni.
Szeretettel: Rita
„a valóság… néha nehéz.
Keserű szembenézni vele”
Egyetértéssel és tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita
Sajnos kihalóban vannak a régi szokások, pedig érdemes lenne azokat feleleveníteni és újra átélni, amit Te a verseddel meg is tettél.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen a részletes és tartalmas beszámolót.
Szeretettel: Rita
„Ha azt, és úgy tennék,
Akkor az nem én, hanem
egy élettelen báb lennék.”
Egyetértéssel olvastam sorait. Önazonosság címen írtam magamról, ami annyiben hasonlít csak a versben megfogalmazottakhoz, hogy csak azzal tudunk azonosolni, amilyenek vagyunk. Ha bármilyen okból -nálam ez a betegség volt – megváltozunk, visszavágyunk az egykori, a sajátunknak ismert énünkhöz.
Szeretettel: Rita
„amint Zolit megpillantottam, kezdtem közelebb kerülni a rejtély megfejtéséhez, mert mindent gondolhattam csak azt nem, hogy ő most ide hajnali misére jött.”
Ezen a mondaton nagyon jót derültem.
Már hozzászoktam ahhoz, hogy nagyon hosszú történeteket ír, így már meg se lepődtem ezen. Sok időt vett igénybe az elolvasása, de mivel remek a stílusa és őszintén szólva tisztelem mind az őszintesége, mind pedig az emlékezőtehetsége miatt, mégiscsak nekikezdtem és sikerült a végéig is eljutnom.
„– HA- hó, Izsó fiam, gyere téged várunk, már csak te hiányzol és együtt lesz a nagy csapat..”
Erre azért remélem, hogy még sokáig kell várniuk a volt munkatársaknak.
Szeretettel: Rita