Pipacsok

Pipacs a mező,
pipacs a rét,
pipacs a szív,
pipacs a lét.
Pipacsban bomlik
virága a nyárnak,
pipacsul piroslik
lelke a határnak.
Napsugár villan
tűzpiros pipacsban,
forrósodó légben
a nyár szíve dobban.

Kedves Judit
Author: Kedves Judit

„Minden a lélek sugárzásán múlik!” Számomra akkor érdekes egy mű - legyen az irodalmi, zenei, vagy képzőművészeti alkotás -, ha megérzem ezt a fajta sugárzást, vagy meghökkentő intellektuális élménnyel gazdagít. Igen, én magam is erre törekszem, amikor írok. Széles a paletta: Előszó, publikáció szakmai folyóiratban, újságcikkek helyi lapban. Mégis a versekben találok otthont. Rendszeresen járok a „Pincelíra” eseményre, Debrecenbe. Ott ismert és kevésbé ismert költők verseit hallgatjuk, olvassuk, a múlt századoktól egészen napjainkig. 15-20 éves koromban természetesen a szerelem és az élet nagy kérdései foglalkoztattak és jelentek meg verseimben. Majd több évtizedes csend után újra tollat ragadtam – akarom mondani: géphez ültem – és elküldtem az unokámnak írt rímhalmazt egy pályázatra. Meg is jelent a „Karácsonyi Kincsek” e-book kötetben, 2024-ben. Ezt követte 3 szerelmes vers a „Forró Vágyak” című, szintén e-bookban, ez év februárjában. Az Irodalmi Rádiónál „Az én nyaram” című antológiába került be a „Pipacsok” című versem. Talán a pipacsok is hirdetik, hogy „...a legigazibb érték maga az élet…se kezdete, se vége nincsen a létnek, …mert…az élet örök.”

1
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »