„Olyan lett szegény, mint egy régi, gyönyörű virág, amit az élet néha lepréselt, az idő kiszárított és talán a sorsunk rendezője tompultságot bocsájtott rá, hogy könnyebben viselje az elmúlás fájdalmát.”
Nagyon szép gondolat.
Nagy kincs, ha öregkorára is friss marad a szellem, de sajnos minél idősebb az ember, ennek egyre kisebb az esélye. Régebben azt mondtam, hogy idejében kellene meghalni, ma már tudom, hogy ez nem a mi döntésünk. Az se számít, hogy a szülő meddig élt és miben halt meg. Persze a betegség öröklésének hajlama is tényező lehet, de hogy kitől mit öröklünk, azt nem tudjuk. Édesanyám a 92. életévben halt meg, hála Istennek végig tiszta volt a szelleme. Édesapám 70 évesen rákban, neki is tiszta volt a tudata, de ha él még 10-20 évet?-ki tudja. Nagyon sokat szenvedett szegény. Nem jó megöregedni, hiszen minden romlik, kinél ez, kinél az jobban. Jó, hogy vannak otthonok, mert a család kikészül a beteg hosszú távú ápolásától. Aput édesanyám ápolta, őt meg én, de ezek csak hónapok voltak és fekvő beteg volt. Egyikünk se tudja, hogy mi vár rá.
Emberséges, szép, ugyanakkor szomorú történet volt az élet hanyatlásáról és elmúlásáról.
Szívesen olvasom az alkotásokat. Sajnos most több nap „kimaradt” az életemből, mivel beteg voltam, illetve még nem teljesen múlt idő, mondjuk úgy, hogy lábadozom. Összegyűltek nagyon a Messengeren, a Facebookon, az e-mailen a levelek, jókívánságok, olvasni valók. Egy kicsit itt, egy kicsit ott próbálok pótolni.
Érdekes gondolatok Adyval kapcsolatban, mert azért ő nem itt „nyomorgott” kicsiny hazájában, hanem lehetősége volt a párizsi életbe betekinteni, sőt, akár abban aktívan részt is venni. Miután Lédát elbocsátotta, rátalált Csinszkára, a hűséges feleségre. Sok költő érezhette, hogy letőrték a szárnyát, ám ezt épp Adynál nem gondoltam volna. A vers ettől függetlenül tetszett.
Élvezetes, pezsgős soraid öröm volt olvasni. Sajnos a karácsonyt betegséggel küszködve töltöttem, és még most is csak lábadozom, így sajnos nem vettem pezsgőt. Olyan kedvet csináltál hozzá, hogy most már sajnálom, legalább alkoholmentest vehettem volna, bár olyant még soha nem ittam, ahogy Champagne pezsgőt sem, de nekem megfelel a magyar is, nagyon kedvező, baráti áron. Na, ha teljesen meggyógyulok, akkor pótolom ennek a gyöngyöző italnak a fogyasztását.
„A háborús csatazaj árnyékában
a békééert harcolók szolgálatában
az első sorokban kellene tüntetniük
az esküjük szellemében cselekedniük”
Tökéletes meglátás. A háborút finanszírozóknak és a környezetszennyezésért aggódoknak is ott lenne a helyük. Soha nem hallottam, hogy a „zöldek”-ek zavarná az a végtelen szennyezés, amit a háború okoz, az emberéletekről nem is szólva. Jogvédő, családvédő szervezetek, stb.
„Olyan lett szegény, mint egy régi, gyönyörű virág, amit az élet néha lepréselt, az idő kiszárított és talán a sorsunk rendezője tompultságot bocsájtott rá, hogy könnyebben viselje az elmúlás fájdalmát.”
Nagyon szép gondolat.
Nagy kincs, ha öregkorára is friss marad a szellem, de sajnos minél idősebb az ember, ennek egyre kisebb az esélye. Régebben azt mondtam, hogy idejében kellene meghalni, ma már tudom, hogy ez nem a mi döntésünk. Az se számít, hogy a szülő meddig élt és miben halt meg. Persze a betegség öröklésének hajlama is tényező lehet, de hogy kitől mit öröklünk, azt nem tudjuk. Édesanyám a 92. életévben halt meg, hála Istennek végig tiszta volt a szelleme. Édesapám 70 évesen rákban, neki is tiszta volt a tudata, de ha él még 10-20 évet?-ki tudja. Nagyon sokat szenvedett szegény. Nem jó megöregedni, hiszen minden romlik, kinél ez, kinél az jobban. Jó, hogy vannak otthonok, mert a család kikészül a beteg hosszú távú ápolásától. Aput édesanyám ápolta, őt meg én, de ezek csak hónapok voltak és fekvő beteg volt. Egyikünk se tudja, hogy mi vár rá.
Emberséges, szép, ugyanakkor szomorú történet volt az élet hanyatlásáról és elmúlásáról.
Szeretettel: Rita
Így legyen!
Szeretettel: Rita
Kedves Levente!
Köszönöm szépen. Neked és szeretteidnek úgyszintén!
Szeretettel: Rita
Kedves Miklós!
Nem tudok arról, hogy megbántottál volna bármivel is.
Szeretettel: Rita
Szívesen olvasom az alkotásokat. Sajnos most több nap „kimaradt” az életemből, mivel beteg voltam, illetve még nem teljesen múlt idő, mondjuk úgy, hogy lábadozom. Összegyűltek nagyon a Messengeren, a Facebookon, az e-mailen a levelek, jókívánságok, olvasni valók. Egy kicsit itt, egy kicsit ott próbálok pótolni.
Szeretettel: Rita
Érdekes gondolatok Adyval kapcsolatban, mert azért ő nem itt „nyomorgott” kicsiny hazájában, hanem lehetősége volt a párizsi életbe betekinteni, sőt, akár abban aktívan részt is venni. Miután Lédát elbocsátotta, rátalált Csinszkára, a hűséges feleségre. Sok költő érezhette, hogy letőrték a szárnyát, ám ezt épp Adynál nem gondoltam volna. A vers ettől függetlenül tetszett.
Szeretettel: Rita
Kedves Levente!
Szeretettel gratalálok! Kívánom, hogy megvalósuljon a terved a könyvkiadást illetően is!
Szeretettel: Rita
Élvezetes, pezsgős soraid öröm volt olvasni. Sajnos a karácsonyt betegséggel küszködve töltöttem, és még most is csak lábadozom, így sajnos nem vettem pezsgőt. Olyan kedvet csináltál hozzá, hogy most már sajnálom, legalább alkoholmentest vehettem volna, bár olyant még soha nem ittam, ahogy Champagne pezsgőt sem, de nekem megfelel a magyar is, nagyon kedvező, baráti áron. Na, ha teljesen meggyógyulok, akkor pótolom ennek a gyöngyöző italnak a fogyasztását.
Szeretettel: Rita
Igazán megnyugtató, kedves sorok. A szívjóságod vesz körül, ami másikra is kiárad.
Szeretettel: Rita
„A háborús csatazaj árnyékában
a békééert harcolók szolgálatában
az első sorokban kellene tüntetniük
az esküjük szellemében cselekedniük”
Tökéletes meglátás. A háborút finanszírozóknak és a környezetszennyezésért aggódoknak is ott lenne a helyük. Soha nem hallottam, hogy a „zöldek”-ek zavarná az a végtelen szennyezés, amit a háború okoz, az emberéletekről nem is szólva. Jogvédő, családvédő szervezetek, stb.
Szeretettel: Rita
Szeretettel: Rita