Remek alkotás. Bevallom utálom a cserebogarat és nem szívesen kezdtem a mű olvasásába, de nagyszerű a mondanivalója, örülök, hogy olvashattam. „Ha megújulunk és fejlődünk, próbáljunk meg nem falak közé újjászületni.” Így legyen!
„Megtudtam, hogy az új élmények enyhítik a legnagyobb szerelmi bánatot is, hogy sok jó szándékú, segítőkész ember van a világon, csak elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy akár egyedül is útnak induljunk és megtaláljuk őket.”
Nagyon izgalmas történet volt. Fiatalon és mondjuk orosz nyelvtudással talán én is nekivágtam volna az útnak. Érdekes volt, hogy a férfiak és nők egy szálláshelyet kaptak. A segítő társ egészen különleges férfi lehetett, de rendes volt az összes többi is. Igen, kiszolgáltatott helyzetben talán jobban észrevesszük, hogy rajtunk kivül is léteznek rendes és segítőkész emberek.
„Nem bízhatunk éjszakai gondolatainkban! A sötétség erősebbnek mutatja ellenségünket, nagyobbnak, megoldhatatlannak gondjainkat, elérhetetlennek céljainkat.” Egyetértek vele. Különösen szépek a befejező sorok: „Ne bízzatok az éjszakában! Csak a reggelben, a kikeletben, a fényben! Csak az mutatja meg a dolgok valódi arcát úgy, ahogyan azok ténylegesen léteznek: tele színnel, lehetőséggel, élettel. Ebben higgyetek!”
Nagyon tetszett. Én is így gondolom, szinte helyettem fogalmazta meg.
„Ne csak kérj szívességet, te is mutass,
hogy rajtad kívül más is örüljön,”
Igen, ez lenne az igazi, bár ezt a másiknak tudnia kell/kellene, ha figyelmeztetni kell erre, az már gond, sőt, akár sértődés is lehet belőle. „Míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel”.
„Ha a boldogság kismadár volna,
bizonyára kalitkába zárnák”
Bizony, szívesen megőriznénk a boldogságot, de az illanékony. Viszont van remény arra, hogy visszatér hozzánk.
Szeretettel: Rita
Remek alkotás. Bevallom utálom a cserebogarat és nem szívesen kezdtem a mű olvasásába, de nagyszerű a mondanivalója, örülök, hogy olvashattam. „Ha megújulunk és fejlődünk, próbáljunk meg nem falak közé újjászületni.” Így legyen!
Szeretettel: Rita
‘”Lépéseim veled konganak,
Várom, hogy várj a lépcső tetején,
És minden emlékem szalad
Feléd, de a folyosó üres.
A csend árván kong:”
Fájdalmas és nehéz a csalódás, de talán jobb így, lehet, hogy az illető nem volt méltó a szerelemre.
Szeretettel: Rita
„Megtudtam, hogy az új élmények enyhítik a legnagyobb szerelmi bánatot is, hogy sok jó szándékú, segítőkész ember van a világon, csak elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy akár egyedül is útnak induljunk és megtaláljuk őket.”
Nagyon izgalmas történet volt. Fiatalon és mondjuk orosz nyelvtudással talán én is nekivágtam volna az útnak. Érdekes volt, hogy a férfiak és nők egy szálláshelyet kaptak. A segítő társ egészen különleges férfi lehetett, de rendes volt az összes többi is. Igen, kiszolgáltatott helyzetben talán jobban észrevesszük, hogy rajtunk kivül is léteznek rendes és segítőkész emberek.
Szeretettel: Rita
„Nem bízhatunk éjszakai gondolatainkban! A sötétség erősebbnek mutatja ellenségünket, nagyobbnak, megoldhatatlannak gondjainkat, elérhetetlennek céljainkat.” Egyetértek vele. Különösen szépek a befejező sorok: „Ne bízzatok az éjszakában! Csak a reggelben, a kikeletben, a fényben! Csak az mutatja meg a dolgok valódi arcát úgy, ahogyan azok ténylegesen léteznek: tele színnel, lehetőséggel, élettel. Ebben higgyetek!”
Nagyon tetszett. Én is így gondolom, szinte helyettem fogalmazta meg.
Szeretettel: Rita
Meghatóan szép történet volt. A falvak régen valóban ilyenek voltak. Mindenki ismerte a másikat és számíthattak is egymásra.
Szeretettel: Rita
„ha többet adott másnak,
mint amit kapott…”
Tetszéssel és egyetértéssel: Rita
Játékos soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Ne csak kérj szívességet, te is mutass,
hogy rajtad kívül más is örüljön,”
Igen, ez lenne az igazi, bár ezt a másiknak tudnia kell/kellene, ha figyelmeztetni kell erre, az már gond, sőt, akár sértődés is lehet belőle. „Míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel”.
Szeretettel: Rita
Nagyon kedves sorok. Én is szeretem és ő is engem, ha éppen olyan kedve van.
Szeretettel: Rita