Nagyon szép, romantikus írást hoztál elénk. Sajnos, az ilyen egyedül az utcán lézengő fiú ritkán ilyen, mint amilyennek megírtad, de jó néha álmodni arról, hogy elég neki a szeretet és egy kis angyal.
„Gombócot nyelt torkodon ne a whisky folyjon,
Életed a valóságról és a céljaidról szóljon!”
Létünk nagy tragédiája, hogy mi asszonyok sokkal tovább élünk. Ki tudja miért? Talán közrejátszik az, amit versedben írsz, hogy a férfiak hajlamosak arra, hogy két végén égessék a gyertyájukat, de vannak olyanok is, akik nem így éltek, mégis sokkal hamarább elmennek. Elnőiesül a társadalom, ami nem jó, hiszen idős korban is jó lenne egy társ, már nem a lángoló szerelem korában, csupán vele egy békés megnyugvás.
Bizony, bizony a percek, sőt az évek múlását leginkább idősödő, vagy idős korban érezzük. Fiatalon még a negyvenöt perces tanítási óra is végtelennek tünt, ha nem tanultunk és féltünk a feleléstől.
„A betört ablak alatt a szőnyegen csupán egy maroknyi elszórt föld éktelenkedett – se üveg, se lábnyom, semmi más, ami egy durva behatolótól várható lett volna.”
Szerintem Langford volt a tettes. Ha ellopottnak nyilvánítják a szobrot, megkapja a biztosítási összeget, amire nyilván szüksége van, hiszen azt mondta, hogy sajnos nem tudott pénzt adni a testvérének, miközben a szobor is a tulajdona marad. Ha sáros lábbal megy be valaki a törött ablakon, annak nyoma van mindenhol. Nyilván a betörő siet, nem fog takarítani maga után. Persze a lábnyomokból is mintát szoktak venni, amiből megállípítják, hogy mekkora lába volt a betörőnek, milyen bakancsot viselt, stb., de gondolom, hogy ezt a nyomozók már megnézték, ráadásul a bakancsot el lehet dobni és nagyobb méretet is fel lehet venni, mint amilyen a valódi betörő lábmérete.
Jó kis történet volt, kiváncsi vagyok a valódi megfejtésre.
Nagyon szép kis történet volt. Igen, így karácsony táján megnyílnak a szívek és valóban sokunk azt szeretné, hogy a szeretet érkezzen meg azokhoz az emberekhez, akiknek nincs senkijük, magányosak, elhagyatottak, betegek, árvák. Jó adni és az együtt éneklés, a készülődés is örömöt okoz.
„ez a meleg hasonlít a szeretetre. Most vízzé válok, a föld beszív. Jó ez a növényeknek. A nap pedig felszív, magasba emel és esővé változtat, hogy táplálja a patakokat, folyókat.”
Meghatóan szép, csodás verset írtál. Ha nem látnám a fényképed, fel se merülne bennem, hogy ilyen fiatal vagy. Annyira érettek és magasztosak a soraid. Örülök, hogy olvashattam.
Nagyon szép, romantikus írást hoztál elénk. Sajnos, az ilyen egyedül az utcán lézengő fiú ritkán ilyen, mint amilyennek megírtad, de jó néha álmodni arról, hogy elég neki a szeretet és egy kis angyal.
Szeretettel: Rita
„Gombócot nyelt torkodon ne a whisky folyjon,
Életed a valóságról és a céljaidról szóljon!”
Létünk nagy tragédiája, hogy mi asszonyok sokkal tovább élünk. Ki tudja miért? Talán közrejátszik az, amit versedben írsz, hogy a férfiak hajlamosak arra, hogy két végén égessék a gyertyájukat, de vannak olyanok is, akik nem így éltek, mégis sokkal hamarább elmennek. Elnőiesül a társadalom, ami nem jó, hiszen idős korban is jó lenne egy társ, már nem a lángoló szerelem korában, csupán vele egy békés megnyugvás.
Szeretettel jártam Nálad: Rita
Bizony, bizony a percek, sőt az évek múlását leginkább idősödő, vagy idős korban érezzük. Fiatalon még a negyvenöt perces tanítási óra is végtelennek tünt, ha nem tanultunk és féltünk a feleléstől.
Szeretettel: Rita
Kedves Regina!
Én fordítva gondolnám, ha ő lenne beteg, attól nem félnék, megcsókolnám akkor is, viszont ha én, akkor nem szeretném, ha elkapná tőlem a betegséget.
Szeretettel: Rita
Hinni akarunk annak, akit szeretünk, még akkor is, ha a tények rácáfolnak erre a hitre, de a szerelem vak.
Szeretettel: Rita
„A betört ablak alatt a szőnyegen csupán egy maroknyi elszórt föld éktelenkedett – se üveg, se lábnyom, semmi más, ami egy durva behatolótól várható lett volna.”
Szerintem Langford volt a tettes. Ha ellopottnak nyilvánítják a szobrot, megkapja a biztosítási összeget, amire nyilván szüksége van, hiszen azt mondta, hogy sajnos nem tudott pénzt adni a testvérének, miközben a szobor is a tulajdona marad. Ha sáros lábbal megy be valaki a törött ablakon, annak nyoma van mindenhol. Nyilván a betörő siet, nem fog takarítani maga után. Persze a lábnyomokból is mintát szoktak venni, amiből megállípítják, hogy mekkora lába volt a betörőnek, milyen bakancsot viselt, stb., de gondolom, hogy ezt a nyomozók már megnézték, ráadásul a bakancsot el lehet dobni és nagyobb méretet is fel lehet venni, mint amilyen a valódi betörő lábmérete.
Jó kis történet volt, kiváncsi vagyok a valódi megfejtésre.
Szeretettel: Rita
Nagyon szép kis történet volt. Igen, így karácsony táján megnyílnak a szívek és valóban sokunk azt szeretné, hogy a szeretet érkezzen meg azokhoz az emberekhez, akiknek nincs senkijük, magányosak, elhagyatottak, betegek, árvák. Jó adni és az együtt éneklés, a készülődés is örömöt okoz.
Neked is ilyen áldott és békés ünnepeket kívánok!
Szeretettel: Rita
Nagyon kedves kis versike örökítette meg Szélkisasszony mindennapjait. Addig jó, amig ilyenek.
Szeretettel: Rita
„ez a meleg hasonlít a szeretetre. Most vízzé válok, a föld beszív. Jó ez a növényeknek. A nap pedig felszív, magasba emel és esővé változtat, hogy táplálja a patakokat, folyókat.”
Kedves, kellemes, szerethető történetet hoztál. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Dorina!
Meghatóan szép, csodás verset írtál. Ha nem látnám a fényképed, fel se merülne bennem, hogy ilyen fiatal vagy. Annyira érettek és magasztosak a soraid. Örülök, hogy olvashattam.
Legyen szép a karácsonyod és minden más napod is!
Szeretettel: Rita