Tetszéssel olvastam ezt a beszámolót, ha módom és lehetőségem lenne én is felmennék a lépcsősoron. Viszont se Olaszországba, se máshová nem utazom, Marad nekem a csodás Margit-sziget és a Sport uszoda, mint élmény, ami szinte ingyen van számomra.
Ettől függetlenül jó olvasni ilyen szép és tartalmas beszámolót, melyben nekem sohasem lesz részem.
„Kimenthetnélek, de megoldod,
egyedül, okosan vagy szépen,
ahogy eddig is, mindig… De
érzem, lépnék – legalább próbaképpen.”
Nem lehet könnyű népszerű emberrel élni, sohasem vágytam rá, mégis sokaknak sikerül. Igen, talán a háttérben maradás lehet a megoldás, megvárni, hogy ő jöjjön oda hozzánk.
Igazad van. Magam is hajlok a pesszimizmusra, harcolok ellene, de van, hogy legyőz. Viszont az optimizmusomnak is jut helye az életemben és leginkább azt szeretném megosztani másokkal, ám de ez se sikerül mindig a maga teljességében.
Köszönöm az olvasást és a hozzá fűzött gondolataid.
Köszönöm az olvasást, a versem jelentős részével való azonosulni tudást, viszont nem baj, ha nem értünk mindenben egyet. A jövőt már nem tervezem, „elég minden napnak a maga baja”, de mondhatnám az is, hogy az öröme, hogy holnap mi lesz, azt nem tudhatom.
„De te is jól tudod, hogy ekkor bűnöztél,
és egyszer majd a sors bírósága előtt
felelned kell ezért, és az érte kirótt megérdemelt bűntetésed
el nem kerülheted majd, főbűnödért csalfa hazug szerelmedért.”
A megvallott és megbánt bűneinket Isten a tenger fenekére veti és onnan többé elő nem veszi. Meg kell tudni bocsátani magunknak is, mert különben a bűneink lehúznak, miközben azokon már úgy sincs lehetőségünk változtatni.
Tetszéssel olvastam ezt a beszámolót, ha módom és lehetőségem lenne én is felmennék a lépcsősoron. Viszont se Olaszországba, se máshová nem utazom, Marad nekem a csodás Margit-sziget és a Sport uszoda, mint élmény, ami szinte ingyen van számomra.
Ettől függetlenül jó olvasni ilyen szép és tartalmas beszámolót, melyben nekem sohasem lesz részem.
Szeretettel: Rita
„Kimenthetnélek, de megoldod,
egyedül, okosan vagy szépen,
ahogy eddig is, mindig… De
érzem, lépnék – legalább próbaképpen.”
Nem lehet könnyű népszerű emberrel élni, sohasem vágytam rá, mégis sokaknak sikerül. Igen, talán a háttérben maradás lehet a megoldás, megvárni, hogy ő jöjjön oda hozzánk.
Szeretettel: Rita
„Megvalósítani sorsom álmát!”
Igen, talán minden ember erre vágyik.
Szeretettel: Rita
„várni örömre
bizalmas ölelésre –
éhes kutyaként”
Tetszett a hasonlat.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Igazad van. Magam is hajlok a pesszimizmusra, harcolok ellene, de van, hogy legyőz. Viszont az optimizmusomnak is jut helye az életemben és leginkább azt szeretném megosztani másokkal, ám de ez se sikerül mindig a maga teljességében.
Köszönöm az olvasást és a hozzá fűzött gondolataid.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Köszönöm az olvasást, a versem jelentős részével való azonosulni tudást, viszont nem baj, ha nem értünk mindenben egyet. A jövőt már nem tervezem, „elég minden napnak a maga baja”, de mondhatnám az is, hogy az öröme, hogy holnap mi lesz, azt nem tudhatom.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Most is, mint mindig, nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita
„az égen egy kis felhő hűs párát szuszog.”
Szép hasonlatod megfogott. A vershez is gratulálok!
Szeretettel: Rita
„De te is jól tudod, hogy ekkor bűnöztél,
és egyszer majd a sors bírósága előtt
felelned kell ezért, és az érte kirótt megérdemelt bűntetésed
el nem kerülheted majd, főbűnödért csalfa hazug szerelmedért.”
A megvallott és megbánt bűneinket Isten a tenger fenekére veti és onnan többé elő nem veszi. Meg kell tudni bocsátani magunknak is, mert különben a bűneink lehúznak, miközben azokon már úgy sincs lehetőségünk változtatni.
Szeretettel: Rita
„Nem szabad a szülőket sohasem feledni!”
Egyetértéssel és szeretettel: Rita