„Lényed morzsáit feladod,
Imádsz. De egyedül vagyok…”
Nem tudom, hogy jól értelmezem-e gondolataid, de nekem az jutott erről a kiollózott részről az eszembe, hogy nem biztos, hogy azt tudjuk értékelni, aki feladja önmagát. Nem is tudunk vele mit kezdeni, egyszerűen teher. Egyedül vagyunk, maradunk, ha nincs igényes társunk. Minden esetre gondolatokat ébresztettek a soraid, akár jól értelmeztem azokat, akár nem.
Tény, hogy a múlton nem tudunk változtatni, mert az a vonat már elment, viszont a jelen ad lehetőséget akár egy baráti szóra, egy mosolyra, vagy hallgatásra, másokra való odafigyelésre és szerintem ezekkel a lehetőségekkel Te élsz is.
Megértéssel olvastam soraid, hiszen oly sok mindent csinálnék én is másképp, ha tehetném.
Nagyon jól érzékelteted a szerelmes ember érzésvilágát, bár ma már nem kell levélre várni, hiszen az Email, a Messenger, vagy a Gmail üzenet ott van azonnal. Igen, valamikor volt, hogy előbb jöttünk meg egy útról, mire a képeslap/levél megérkezett, de mára már felgyorsult a világ. Telefon, Facebook, mind lehetőség ad az azonnali kommunikációra.
„Bármi történjen, te maradsz mégis
az, ki felemelsz
és mélybe döntesz,
poharamba mézet,
s rá mérget öntesz,
te vagy az átkom, boldogságom,
múltam, jövőm és – valóságom”
Azért mégis van benne valami, aki odafigyel másokra, azok közül mindig lesz legalább egy aki odafigyel ránk, de ha csak saját gondolataink érdekelnek bennünket, akkor hiába várunk szeretetet.
„Lényed morzsáit feladod,
Imádsz. De egyedül vagyok…”
Nem tudom, hogy jól értelmezem-e gondolataid, de nekem az jutott erről a kiollózott részről az eszembe, hogy nem biztos, hogy azt tudjuk értékelni, aki feladja önmagát. Nem is tudunk vele mit kezdeni, egyszerűen teher. Egyedül vagyunk, maradunk, ha nincs igényes társunk. Minden esetre gondolatokat ébresztettek a soraid, akár jól értelmeztem azokat, akár nem.
Szeretettel: Rita
Remek volt a csattanója. Maga a történet valóban álomszerű, hiszen ott minden előfordulhat. Nagyon jól megírtad.
Szeretettel: Rita
„Nőjj fel!
Legyél ott mindenhol, bármikor!
Fogadd el, elmúlt a gyerekkor.
Legyél már végre felelősségteljes.
Tervezz, nevess, mesélj, beszélj,”
Egyetértéssel és tetszéssel: Rita
„az igazság nem kér engedélyt a megszületéshez”
Mindig meg tudsz lepni érett és bölcs gondolataiddal.
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves verses mesesoraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Tény, hogy a múlton nem tudunk változtatni, mert az a vonat már elment, viszont a jelen ad lehetőséget akár egy baráti szóra, egy mosolyra, vagy hallgatásra, másokra való odafigyelésre és szerintem ezekkel a lehetőségekkel Te élsz is.
Megértéssel olvastam soraid, hiszen oly sok mindent csinálnék én is másképp, ha tehetném.
Szeretettel: Rita
Nagyon jól érzékelteted a szerelmes ember érzésvilágát, bár ma már nem kell levélre várni, hiszen az Email, a Messenger, vagy a Gmail üzenet ott van azonnal. Igen, valamikor volt, hogy előbb jöttünk meg egy útról, mire a képeslap/levél megérkezett, de mára már felgyorsult a világ. Telefon, Facebook, mind lehetőség ad az azonnali kommunikációra.
Szeretettel: Rita
„Bármi történjen, te maradsz mégis
az, ki felemelsz
és mélybe döntesz,
poharamba mézet,
s rá mérget öntesz,
te vagy az átkom, boldogságom,
múltam, jövőm és – valóságom”
Ilyen a szerelem.
Szeretettel: Rita
„Ülök a parton,
tenger mossa lelkemet
új távlatokba.”
Remek sorok. Az új távlatokat nem szabad feladni.
Szeretettel: Rita
Azért mégis van benne valami, aki odafigyel másokra, azok közül mindig lesz legalább egy aki odafigyel ránk, de ha csak saját gondolataink érdekelnek bennünket, akkor hiába várunk szeretetet.
Bár olykor még így is kapunk figyelmet.
Szeretettel: Rita