Titkok őrzője

Titkok őrzője 

 

Megbíztál bennem 

Minden titkok őrzője lettem 

Vállamon titkaid terhe 

Titkaid súlya nyomja lelkem, 

Kereszted tőled átvettem. 

Megyek tovább az úton. 

Én viszem helyetted. 

Titkaid őrzöm, akár ha gyertya reszkető lángját 

Pusztító, zúgó vihar haragjától óvnám 

Útközben vállam sajog, lábaim remegnek. 

Egyre csak kérdések gyötörnek. 

Félek, hogy gyenge vagyok. 

Terhe alatt elbukom, elesek a sárban. 

Vajon képes leszek-e, hogy újra felálljak, 

vállamon nehéz súlyával? 

De magamat biztatom: 

Menni kell, bírni kell! 

Kereszted vinni vállalnom kell! 

Már nincs messze a cél. 

Az út végét látom. 

A  távolban Golgotám, 

kereszteddel vállamon 

Már csak reám vár! 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

5 Responses

  1. Kedves Tonió!

    Tetszéssel és értéssel olvastam soraid. Ki fogod bírni a keresztet, mert az Úr nem terhel feljebb, mint amit el tudnál hordozni és egyúttal a kimenekedés útját is megadja. Azért nem tettem idézőjelbe a sorokat, mert nem biztos, hogy sikerült fejből pontosan idéznem, de a lényegét mindenképp továbbítottam. Vele hordozni tudjuk a terheket és a keresztet is.

    Szeretettel: Rita

  2. Kedves Rita !

    Köszönöm az olvasást és értékes támogató hozászólásod !
    IGen akeresz terhe nyomja vállam, tán még el is fogok esni a sá rban, de az Ú r ismer annyi ra , hogy nem kér tőem lehetetlent és feltudok álni és továb tuddok menni.
    Szeretettel
    Tonió.

  3. Kedves Tonió!

    Megértem, hogy nehéz a titkok őrizőjének lenni, de a Te felelősséged csupán annyi, hogy azt a titkot valóban annak kezeled, nem élsz vele vissza és nem osztod meg senkivel sem.

    Szeretettel: Rita

  4. Kedves Rita!
    Köszönöm az elolvasást és a hozzászólást is.
    Tudod jól te is, hogy vannak íratlan szabályok. Egy ilyen az is ha titkot bíznak rád, azt bizalommal teszik, a bizalom pedig értékes dolog, azt tisztelni kell. A titkot mással tilos megosztani,azt őrizni kell! Én betartom ezt a szabályt.
    Szeretettel
    Tonió

  5. Kedves Tonió!

    Köszönöm. Fogalmam sincs, hogy miért nem tudom beemelni a hozzászólást, így úgy tűnik, mint ha magam után írnék újra, de olvastam, hogy mit fűztél a hozzászólásomhoz, csak ezt nem tudom, hogy azt miért nem tudom ide emelni, hogy egyértelmű legyen, mihez szólok ismét hozzá.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ah, ha lajhár lehetnék!

Úgy éreztem, menten lajhárrá változom. Egyre halogattam a házimunkát, vészesen összegyűlt minden. Nem tudtam már hová bújni. Mindenhol az elódázott feladatok leselkedtek rám. Mihez kezdhetnék?

Teljes bejegyzés »

Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »