User banner image
User avatar
  • Tóth Lászlóné Rita

Írások

A lombhullató fák

A lombhullató fák óvnak, védnek, és tavasztól őszig milyen szépek. Még zsengék a levélkék kezdetben, aztán megerősödnek időben.   Lombsátruk enyhet ad a melegben, tűző...

Önazonosság

Hányszor érzem kínosnak, hogy még egy szomorú mesén is elerednek a könnyeim, hogy ha valami megérinti a lelkem, az mindjárt kiül az arcomra, hogy hol...

Oszkár

Oszkár már benne van a korban és mivel nem veti meg az élet apró örömeit, ez egy árnyalatnyit ront a kinézetén. Karikás szemek, toka, úszógumi...

Ábrándozás Vajon lehet-e ábrándozni? Miért is ne lehetne, ha az egyén gyenge és menekülni akar a valóság elől egy szebb, színesebb és jobb világba. Talán...

Apák napja

Elmondanám, bizony nem voltam jó gyermek, megtenném, de már olyan régen nincs kinek. Észre se vettem, mennyit fáradtál értem, tereád emlékeznem ezért fáj nékem. Nem...

Álmodok

Álmodok magamnak egy oly világot, ahol boldog vagyok, és erre a szép világra majd bármikor rágondolhatok. Nem temethetem el magam, akkor sem, ha gyötör a...

Köszönöm

Százszor köszönöm, hogy, szürke életembe felkelő napként gyakorta beragyogtál, köszönöm, hogy léptem elé rózsát szórtál. Bánt a kétely, hogy vajh megérdemeltem-e? Szeretem a rózsát, lábad...

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával bele-bele rúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta....

Az én kincsem

Valamikor valaki voltam, vagy ezt csak én magam gondoltam? Ám, ha netán így is volt egykor, mit tettem, devalválta a kor. Elrohant az idő felettem,...

Állati farsang

Róka koma táncra perdül, bárány majdnem beleszédül, úgy ropja és úgy forgatja, össze ne törjön a csontja. Repkedne darázs és lepke, mindüknek vidám a kedve....
Megosztás
Megosztás
18