Ábrándozás
Vajon lehet-e ábrándozni? Miért is ne lehetne, ha az egyén gyenge és menekülni akar a valóság elől egy szebb, színesebb és jobb világba. Talán addig nincs is gond, amíg az ábrándot nem érzékeli valóságnak.
Mit mond az ábrándozásról Vörösmarty Mihály: A merengőhöz című versében?
„Nézd a világot: annyi milliója,
s köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
mely kancsalul festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? Hír? Gyönyör? Legyen bár, mint özön,
a telhetetlen elmerülhet benne,
s nem fogja tudni, hogy van szívörön.”
Mit jelenthetnek ezek a sorok számodra? Azt, hogy nem csak neked nehéz az életed, fogadd el azt, hisz az ábrándjaid nem változtatnak azon. Minél messzebbre távolodsz a realitásoktól, annál kevésbé érzed meg a szív örömét.
„Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
egész világ nem a mi birtokunk:
amennyit a szív felfoghat magába,
sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
megférhetetlen olyan kicsiny tanyán:
hullámin holt fény, s ködvárak lebegnek,
zajától felrémül a szívmagány.”
Ködvár és holt fény vár rád. A köd feloszlik és a fény kialszik. Sokkal szomorúbb lesz a magány.
„A bírhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz.”
Következtetés:
„Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
ha van, mit érezz, gondolj és szeress,
maradj az élvvel kínáló közelben,
s tán szebb, de csalfább távolt ne keress.”
<img class="x16dsc37" role="presentation" src="data:;base64, ” width=”18″ height=”18″ />

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »