User banner image
User avatar
  • Tóth Lászlóné Rita

Írások

Az öröm

Az öröm vízesésként zúdul, avagy sebes patakként szalad, erdőt, mezőt bejárva halad. Csilingelnek mind a virágok és susognak a fák lombjai, ég kékje felé repül...

A szív utolsó rezdülése

Az egykor erős, dolgos, nehéz fizikai munkát végző édesapa a halálán volt. Bár lánya megszervezte, hogy egy kis mikró busz vigye a családot az unoka...

Nagyon szeretem

Nagyon szeretem, hiszen annyi mindent köszönhetek neki. Gyakorta félek, hogy talán nem eléggé, hogy van, amikor többet várok, pedig ő minden. Minden, az egész teljesség...

Lecsúszva

A kis református gyülekezethez időnként betér egy-egy olyan segítséget kérő ember, aki pénzt, élelmet, ruhát, esetleg alkalmi munka lehetőséget szeretne. Így volt ez László esetében...

Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt...

Ünnep

Közeledik az év legszebb, legszentebb ünnepe, jó lenne a gyermekkori évek hangulata, bár kívül hideg van, de benn meleg a szeretet, visszatérne régi ízek zamata,...

Karácsonyi álom

Ó Uram! Kérlek hagyd meg még, hogy aludjam álmomat, gyermekkori csoda szép, családi karácsonyomat. Lássam édesanyám szeretetteljes tekintetét, szívének minden melegét és lelke békességét. És...

Évek

Miként rakoncátlan kis csikó, úgy szaladnak egyre az évek. Megállítani azt nem lehet. Olykor jó, ha nehezek jönnek, máskor megőrizném a percet. 0

Sötét napok

Megmutatod milyen az igazi arcod, nyirkos, sötét, hűvös, hideg és fénytelen. kegyes is voltál nem csupán reménytelen, hiszen olykor megláttuk a fénylő napot.   Követ...

Szomszédok

János: látom, hogy milyen bőséges almatermése lesz az idei évben. Károly: azt nem veszi észre, hogy alig van körtém?- magánál meg roskadozik a fa. János:...
Megosztás
Megosztás
46