-
Tóth Lászlóné Rita
Írások
Gondolatok az önvádról
Az irodalmi oldalakon gyakran olvasok gyötrő vallomásokról, melyek az alkotó „tollából” rendre visszatérnek. A vigasztalás és a jó tanács olykor rosszul sül el, az...
Múlt, jelen, jövő
A múlton már változtatni nem lehet, ám a jövőt ma még el nem érheted. A jelen az egyetlen, azt ragadd meg! Múltban elmerengni idő...
Már megszoktam
Átsuhan a gondolat, feltör az emlék, bár már régen megszoktam, milyen a nem lét. Megszoktam, mint kivert kutya, ki nem ehet, éhezni édes, anyai szeretetet....
A pillanat
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisfiú, akinek a szomszédjában lakott egy kisleány. Övék volt a közeli akácos erdő, a mögötte elterülő mező, az...
A szavak ereje
A kedves, szép, lágy szavak vígasztalnak, reményt, békességet, örömöt adnak. Mint, mikor ború után kisüt a Nap, arcod felragyog, tested erőre kap. Hiszel magadban, mert...
Szellő repítse
Miként könnyű pihét felkapja a szellő, úgy libbent tova évtizedes esztendő. Számtalant úgy vágytam, hogy tűnjön el végre, néhányat marasztaltam volna örökre. Az idő...
Színt festek
Szürke életembe majd színeket festek, benne lesz minden szín, amit csak szeretek. Lesznek kik sötétet, fakót tesznek bele, csupán azért, ne legyen örömöm benne. Megakadályozni...