-
Tóth Lászlóné Rita
Írások
A méhecske
Évike nagyon várta már a nyarat, mert akkor ismét találkozhat az őt kicsikémnek becéző nagypapával és édesemnek hívó nagymamával. Ő a nagyszülei kincse, ahogy mondani...
A kávéscsésze
Kriszti fiatal korában már eléggé elterjedt volt a kávézás, melyet csészében illett felszolgálni és a csészealjra kellett helyezni a kockacukrot, legalábbis a munkahelyén ez volt...
Jancsi és Juliska kicsit másképp
Élt egyszer egy házaspár, akik nagyon szerették egymást, mégis szomorúság árnyékolta ezt a szép és őszinte érzést a szívükben. Ennek oka pedig nem más volt,...
Visszanézve
Életem romjain ülve, folyhatna könnyem szüntelen, visszakérhetném a kezdetet, öklöm rázva vad dühhel új életet, melyre visszanézni egykor majd érdemes. Felsorolnám kik hibáztak, kik okozták...
Gondolatok az önvádról
Az irodalmi oldalakon gyakran olvasok gyötrő vallomásokról, melyek az alkotó „tollából” rendre visszatérnek. A vigasztalás és a jó tanács olykor rosszul sül el, az...
Múlt, jelen, jövő
A múlton már változtatni nem lehet, ám a jövőt ma még el nem érheted. A jelen az egyetlen, azt ragadd meg! Múltban elmerengni idő...
Már megszoktam
Átsuhan a gondolat, feltör az emlék, bár már régen megszoktam, milyen a nem lét. Megszoktam, mint kivert kutya, ki nem ehet, éhezni édes, anyai szeretetet....
A pillanat
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisfiú, akinek a szomszédjában lakott egy kisleány. Övék volt a közeli akácos erdő, a mögötte elterülő mező, az...