User banner image
User avatar
  • Tóth Lászlóné Rita

Írások

A magány

 A magány az soha sem volt énnekem való, kellett a szó, szép, jó, bátorító, biztató. Ember vagyok, ezért vágyok embertársakra, akik odafigyelhetnek olykor egymásra. Sem...

Talán

Zokog a természet, esőért esd, fájó könnyét a Nap megemészti, így azt nem látod, és ne is keresd, üde színét, fényét elveszejti. Befelé sír miközben...

A remény

Ajándék lehet tán minden napom, hogy ha megélem, és úgy fogadom. Gördül, fordul és halad a szekér, az lassan vagy gyorsan a célba ér.  ...

Megzenésített versek

Ezúton szeretném megköszönni Zsoldos Árpádnak és Adriennek, hogy ilyen szép meglepetést szereztek nekem, hogy három versem is megzenésítették a mesterséges intelligencia segítségével. A zene és...

A méhecske

Évike nagyon várta már a nyarat, mert akkor ismét találkozhat az őt kicsikémnek becéző nagypapával és édesemnek hívó nagymamával. Ő a nagyszülei kincse, ahogy mondani...

A kávéscsésze

Kriszti fiatal korában már eléggé elterjedt volt a kávézás, melyet csészében illett felszolgálni és a csészealjra kellett helyezni a kockacukrot, legalábbis a munkahelyén ez volt...

Jancsi és Juliska kicsit másképp

Élt egyszer egy házaspár, akik nagyon szerették egymást, mégis szomorúság árnyékolta ezt a szép és őszinte érzést a szívükben. Ennek oka pedig nem más volt,...

Visszanézve

Életem romjain ülve, folyhatna könnyem szüntelen, visszakérhetném a kezdetet, öklöm rázva vad dühhel új életet, melyre visszanézni egykor majd érdemes. Felsorolnám kik hibáztak, kik okozták...

Gondolatok az önvádról

    Az irodalmi oldalakon gyakran olvasok gyötrő vallomásokról, melyek az alkotó „tollából” rendre visszatérnek. A vigasztalás és a jó tanács olykor rosszul sül el, az...

Múlt, jelen, jövő

A múlton már változtatni nem lehet, ám a jövőt ma még el nem érheted. A jelen az egyetlen, azt ragadd meg!   Múltban elmerengni idő...
Megosztás
Megosztás
55