User banner image
User avatar
  • Tóth Lászlóné Rita

Írások

Hétköznapi poénkodás

Na, nem mintha tudnék és kitartóan művelném az úszást, mint sportot, de azért időnként ellátogatok a Hajós Alfréd Sport uszodába. Hogy miért oda? Hát –...

Luxus

Bevallom azt, hogy szeretem és kell nekem. Minden este az enyém, hiszen vár engem. Kisajátítottam, másnak át nem adom, nem reméltem, hogy valaha megkaphatom. Hozzábújok,...

A magány

 A magány az soha sem volt énnekem való, kellett a szó, szép, jó, bátorító, biztató. Ember vagyok, ezért vágyok embertársakra, akik odafigyelhetnek olykor egymásra. Sem...

Talán

Zokog a természet, esőért esd, fájó könnyét a Nap megemészti, így azt nem látod, és ne is keresd, üde színét, fényét elveszejti. Befelé sír miközben...

A remény

Ajándék lehet tán minden napom, hogy ha megélem, és úgy fogadom. Gördül, fordul és halad a szekér, az lassan vagy gyorsan a célba ér.  ...

Megzenésített versek

Ezúton szeretném megköszönni Zsoldos Árpádnak és Adriennek, hogy ilyen szép meglepetést szereztek nekem, hogy három versem is megzenésítették a mesterséges intelligencia segítségével. A zene és...

A méhecske

Évike nagyon várta már a nyarat, mert akkor ismét találkozhat az őt kicsikémnek becéző nagypapával és édesemnek hívó nagymamával. Ő a nagyszülei kincse, ahogy mondani...

A kávéscsésze

Kriszti fiatal korában már eléggé elterjedt volt a kávézás, melyet csészében illett felszolgálni és a csészealjra kellett helyezni a kockacukrot, legalábbis a munkahelyén ez volt...

Jancsi és Juliska kicsit másképp

Élt egyszer egy házaspár, akik nagyon szerették egymást, mégis szomorúság árnyékolta ezt a szép és őszinte érzést a szívükben. Ennek oka pedig nem más volt,...

Visszanézve

Életem romjain ülve, folyhatna könnyem szüntelen, visszakérhetném a kezdetet, öklöm rázva vad dühhel új életet, melyre visszanézni egykor majd érdemes. Felsorolnám kik hibáztak, kik okozták...
Megosztás
Megosztás
46