User banner image
User avatar
  • Tóth Mónika

Írások

Még nem késő

Törjön hát ezerszer Szívnek acélos pajzsa. Vaspántjai szakadjanak Érzelmeim felszabadítva. Nem hagyhatom többé Nem engedem uralkodni felettem. A félelem zárt börtönbe S láncra verte lelkem. Elvette...

Közös útra lépve

Szív és ész útját Nehéz egyszerre járni, Mert az egyikért a másikat Fel kell egyszer adni. Meg kell tudni tapasztalni Mindkettő hiányát, Hogy felismerhesd a...

Egyedül

Fagyos az est s vele fagy szívem. Nincs mi melengesse a komor sötétségben. Fennt a hold teli arccal néz le rám. Mintha lámpásom lenne e...

Érzések tükre

A csendnek súlya van, a pillanatnak nyoma, ha elfogynak a szavak percek burkolóznak kínba. Helyet az érzés kap mi szívenüt hirtelen. Remegtetve testet elgyengít a...

Csendem

Nem értik meg hallgatásom pedig egyszerű oka van. A szavak nekik beszédre virágoznak, nekem a lelkemre nyílnak halkan. Bennt maradnak méllyen s gyújtanak ott lámpafényt,...

Köszönet Neked!

                                    Ülök a tornácon és öreg barátom mellém...

Egy nap

Volt egy nap. Egy hűvös őszi. Fájdalmam az ég is esővel könnyezi. Volt egy nap, mi lerántott a méllybe. Gyermeteg jövőképem végképp összetörve. Volt egy...

Magányban

Egy könyvbe menekült lelkem. Borítóm kopott,hogy senkinek se kelljen. Ne is akarják levenni a polcról, Hadd legyen magányban, Az időnek ajánlom porlepte fogságban. A múltam...

Körforgás

Mindegyikünk története más és más,ahogy az ősz is sokszínű. Az élet palettáján kevert színek mindegyike, Ahogyan a lélek is-gyönyörű. Álmokból szőt tengerbársony szőnyegen visz a...
Megosztás
Megosztás
45