-
Tóth Mónika
Írások
Még nem késő
Törjön hát ezerszer Szívnek acélos pajzsa. Vaspántjai szakadjanak Érzelmeim felszabadítva. Nem hagyhatom többé Nem engedem uralkodni felettem. A félelem zárt börtönbe S láncra verte lelkem. Elvette...
Közös útra lépve
Szív és ész útját Nehéz egyszerre járni, Mert az egyikért a másikat Fel kell egyszer adni. Meg kell tudni tapasztalni Mindkettő hiányát, Hogy felismerhesd a...
Érzések tükre
A csendnek súlya van, a pillanatnak nyoma, ha elfogynak a szavak percek burkolóznak kínba. Helyet az érzés kap mi szívenüt hirtelen. Remegtetve testet elgyengít a...