-
Veress Zita
Írások
A szív tavaszt vár
A szív tavaszt vár, de vörös-arany falevelet sodor a szél már. A szív tavaszt vár, de az ablakon a tél kopogtat, s csak fáj,...
Rózsaszín rúzshoz lila kalap
Ez is eljön egyszer! A napok eltelnek egymás után, csak azt vesszük észre: itt az alkony! Heves szívvel harcolunk ezerszer. Mit ide félelem! Bátorság talán!...
Barlang nélküli ember
Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl...
Nem jöttél
Nem jöttél túl korán, hiába vártam rád. De most már, hogy itt vagy, talán itt is maradhatsz. Lágy kenyér az asztalon, páragyöngy a palackon....
Elfelejtettük
Nagyanyáink gyanították, hogy mi mindent elfelejtünk! Görbe botra támaszkodva könyörgött tekintetük, de mi, csak tovább mentünk. És most nagyváros van a faluban. Étel csak...
Nem mertünk szeretni
Nem mertünk szeretni, s ujjaink között a homok lepergett. Most szeretnénk, de már nem lehet. Féltünk elmondani álmaink, s most az örök ébrenlét árnyai minden...