-
Veress Zita
Írások
Ha eltűnik
Már nem álmodom, fáradt, hamis hang csak a nyár. A disszonancia útvesztőjében egy verőér lüktet. Figyelem erővel, ha eltűnik, én is elveszek. 1
Ne vidd el a nyarat!
Ne vidd el a nyarat! Hát már megint elindultál! Pedig tavaly szentül ígérted, hogy legközelebb már maradnál. De a villanyoszlopon észrevettelek. Ott álltál te is...
Gondolatok éjjel
Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres? ...
Ha elhallgatnak a hangok
Ha látsz álmaidban kék, sárga, piros képeket összekenve, elfolyva szakadatlan, megfested nappal őket, s nevedtől zajlik a világ. Kitalálják kósza gondolatod, s mindenki veszi, amit...
Ki ez a gyerek?
Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla...
A Nyár követelte
Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette....
Elfelejtettük
Elfelejtettük, hogyan kell élni Elfelejtettük, miben kell hinni. Elfelejtettük, mi is a végzet. Mire rájöttünk, a szívünkkel is végzett. Csak pár év volt, ami eltelt,...