A Szent Anna-kápolna rózsaablakában két pacsirta üldögél békésen, magában. Hajnalonként énekük elhallatszik messzire, boldogságuk zenéje így derít jókedvre. E szépséges muzsika egybeforrt a
Jégtelenített szárnyakon szállsz az éjben, Érzem, ez tart engem megint ébren. Várok egy jelet a kávéházban, A kávé illata tart lelked kapujában.. Nem alszom,
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre. – Biztosan. – jelentettem ki
Gyertyák fénye világít a téren, Angyalkák éneke messzire száll, Csillogó hóban futkos egy gyermek, Kinek szívében remény s különös varázs. Házakban családok sürögnek-forognak, Mézeskalács
🌴🐋🌊🥰 Azt mondta egyszer a bálna, Nézzétek csak, itt egy pálma! Teher alatt nő a pálma, Ez a pálma régi álma. Teher alatt álldogálna,
A mai hajnal már nagyon rég volt, az, hogy türelmem elfogy, nagyon ritka, ma már majdnem mégis az összes szétfolyt, de higgadt maradtam, ez énem
Tegnap még szerelmes dalt hullámzott lábunk alatt a roppant víztömeg, ma már csak magányom elsodort álma csal boldogság-árnyakat szívembe. Szenvedélyes csókjaink ízét lehelik felém a
Aranyszálra fűzzük lelkünk legjavát, Fénylő gyöngyszemekből kötünk koszorút. Ajtónkra függesztjük a várakozást, Karácsonyestéig hosszú még az út. Gyertyalángban lobog kezdet és a vég, Csend telepszik
Fehér folyosón, zöld ajtók sora Csoszogó csempék tükrében Sápadó arc alatti remélők. Ajtó nyílásakor felpattanó szemöldök, Csüggedő sóhaj, várni kell, verje meg az ördög. Félnek
Klári féltő gonddal leste a pitét a sütő üvegajtaján keresztül. Szépen magasodott a tepsiben, a magozott meggyszemek vidáman piroslottak a tészta sárgájában. – Még egy
Sokáig vártalak, lágy szellő fújdogált a fák alatt, mire megjöttél, felkelt a nap, s csak álltunk könnyes búcsúban, míg elnyelt a felleg. Várt a part,
A cipős-doboz akciók évek óta elterjedtek és így karácsony táján egyre több cipős-doboz akcióról értesülhetünk, amik adományozásra hívnak mindannyiunkat. Én is szívesen csatlakozom ezekhez a
A világ máglyát rakott köréd, aranyban s zöldben izzó harag állj meg, állj meg! Tűzvész emészt, s oly szép az áldozat. Vándor-csillagon érkezett fény koszorúzza
Krisztust váró koszorúm, asztalközép dísze, sötétségben győzni fog, csendességem fénye. Hitem soha nem inog, remény fénye lángol, szívemben öröm dobog, advent, napot számol. Asztalunkon koszorú,
Izgalom, reszketés, lelki szédülés, Kettős érzés miatt kínoz a nevetés. Vajon mit fogsz szólni? Mit kezdjek magammal?! Nem bírom már tovább; Rád várok, azonnal!
