Rózsa Iván: Az áruló apostol
Mindennek ára van. Az árulásnak is. Mindenkinek ára van. Az árulónak is. Az árfolyam attól függ: ki árul el kicsodát? És láss csodát: az árulóban is előtörhet a bűntudat, érezhet lelkiismeret-furdalást… Attól függ, ki árul el kicsodát?!
Az árulás hozama a pénz, akár harminc ezüst is. A vesztesége jóval nagyobb: örök kárhozat… Így lesz bűnösből is áldozat?! Saját maga áldozata, hisz ez volt a karmája… A sors ezt mérte reá, vátesz volt az igazi áldozat, Isten báránya, őt szemelte ki a tizenkettő közül… Kinek a keresztje nehezebb, súlyosabb; kire milyen sors nehezül?
Az istenek néha különösnek bizonyulnak, furcsa logikája van az Úrnak… Úgy szerette egyszülött fiát, hogy feláldozta az emberek üdvéért… Isten báránya magára vette a világ bűneit, és kereszten végképp Istenné feszült… És nem tűnt feszültnek…
És az áruló apostol úgy szerette mesterét, hogy elárulta őt harminc ezüstért… Felvállalta, a Mester akarata szerint, az áruló szerepét, ezért neve örökre sár, sírját – képletesen – ellepi a bélsár, neve hallatán csak köpnek… Ő bizonyult olyan őrültnek, hogy még ezt is vállalta… És az önkéntes halálba menekült; ezt választotta, mint életből kiutat, mert nem talált az életben más utat.
Kapzsi lett volna Iskarióti Júdás? Vagy balek? Vagy valaki egészen más? A hitehagyott apostol, ki pénzért bűnbe kóstol? Vagy a legelkötelezettebb híve Jézusnak; az emberek ezt-azt rebesgetnek, súgnak-búgnak…
Mindenesetre nem szívesen lennék a helyében… Inkább lennék egy a tizenkét igaz apostol közül, egy a négy evangélista közül, vagy névtelen hős; inkább senki, mint egy áruló… Az áruló! A Megváltó elárulója, az emberiség elárulója… Nincs az a pénz, az a hit, amiért ezt a szerepet vállalnám! Nincs olyan bűnhődés, mellyel ezt az óriási bűnét Júdás lerója! Vagy kellő vezeklése után Jézus a Mennyben – vagy valahol máshol – végül őt is feloldotta bűne alól?
Budakalász, 2019. augusztus 8-10.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
