Profán requiem

Profán requiem. / Győri Varga György barátom emlékére
halálának évfordulóján./

Elnyelt évtizedek sivatag világa
Szemem elé fásult ködfátylat borított
Szomjaztam, s bolyongtam lombos árnyra várva,
Hogy távolba is lássak a magasba szállva.
Mikor ráakadtam a zöld csillagoktól
A ködfátyol rögtön lehullott szememről,
S egy új világ szeléből nagy nagy szippantást vettem
A sudár fa árnyékában jó volt megpihennem,
Jó volt vele kelnem, vele lélegeznem
Így sikerülhetett a jelent megértenem.
Ám a tornyosuló sűrű viharfelhők
Villámot sújtva rá, kihasíták éltét.
S most vakságba taszítva siratom zöld fényét:
Búcsúzom a naptól és
Ő búcsúztat engem,
Tettem érte némi
Jót, meg rosszat
Nyugalmam is megtért,
Fáradtságom már eloszlott
Csupán csak egy
Csekélység bosszant:
Mikor erőm van
Nem lehet szavam
Mikor szavam lehetve
Nincsen már erőm,
Mikor hitem van
Nem lehet még célom
Mikor célom lehetne
Nincsen már hitem !

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgyse zárja le

Teljes bejegyzés »

volna jó

még hallgatnám apámat meséit gyermekkoráról álmait szenvedéseit melyet megsirattam csillagok alatt bámultam vele együtt az égitesteket a Vénusz ragyogását még a vörösbe hajló Marsot is

Teljes bejegyzés »

Amikor én még kicsi voltam

Tegnap Kecskeméten jártam, és találkoztam rég nem látott unokahúgommal, – aki mindössze egy hónappal fiatalabb, mint én, és akivel gyerekkorunkban egymás közelében éltünk. Iskolába is

Teljes bejegyzés »

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »