Profán requiem. / Győri Varga György barátom emlékére
halálának évfordulóján./
Elnyelt évtizedek sivatag világa
Szemem elé fásult ködfátylat borított
Szomjaztam, s bolyongtam lombos árnyra várva,
Hogy távolba is lássak a magasba szállva.
Mikor ráakadtam a zöld csillagoktól
A ködfátyol rögtön lehullott szememről,
S egy új világ szeléből nagy nagy szippantást vettem
A sudár fa árnyékában jó volt megpihennem,
Jó volt vele kelnem, vele lélegeznem
Így sikerülhetett a jelent megértenem.
Ám a tornyosuló sűrű viharfelhők
Villámot sújtva rá, kihasíták éltét.
S most vakságba taszítva siratom zöld fényét:
Búcsúzom a naptól és
Ő búcsúztat engem,
Tettem érte némi
Jót, meg rosszat
Nyugalmam is megtért,
Fáradtságom már eloszlott
Csupán csak egy
Csekélység bosszant:
Mikor erőm van
Nem lehet szavam
Mikor szavam lehetve
Nincsen már erőm,
Mikor hitem van
Nem lehet még célom
Mikor célom lehetne
Nincsen már hitem !
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: