Vigyázz,beszakad lábad alatt a jég

Vgyázz, beszakadhat lábad alatt a jég!

Vékony jégen járunk
Vigyázzunk és imádkozzunk
Ha beszakad alattunk
Van mibe kapaszkodnunk?
A földi élet ilyen útvesztő
Vagy megtart a felszínen
Vagy jég alá sűllyesztő
Ki alatt mély a víz, elmerítő
Vagy sekély, akkor megmentő
Hogy ég-e a tűz bennem
Tűz, mely lehet életmentő
Vagymár kialudt, mely életvesztő
Van-e társ, ki megfogja kezem
Vagy vízbe ugorva utánam ered
Igen nehéz a jégbe akaszkodni
Ha felülről sem jön segítség
Pedig ez lenne az egyetlen mentség
Ahogy az évek múlnak
Mindenki rámegy a jégre
Ha nem nézi meg jó előre
Milyen a jégnek minősége
Állnak -e körötte segítő karok
Könnyebben elkerühetők a bajok
Akire mindig számíthatsz megbízhatsz
A fentről figyelő Isteni kegyelem
Az ige úgy szól: elnyerhetem
Ha tevékeny szeretet a kenyerem
Ha Mózes tábláját hordom szívemben
Ha a lelkiismeret vezérel
Minden földi tettemben
Akkor élni fogom a megváltó áldozatát
Érezni fogom a jégtündér biztonságát.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Utószó önmagamról

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »

Tátongó űrben

Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar.   Bolygók forognak ellipszis pályán

Teljes bejegyzés »