A banya átka Mérgem fortyog áporodott lében, felemészti szívem, lelkem vágyát. Egy boszorkány átkozza meg énem, idéz az üstbe kígyót s békát, létének minden egyes darabját. Veszne el a lelke! Mérgem fortyog áporodott lében, marja, tépi, szaggatja mivoltom. A banya kacagva issza vérem, de rusnya éltét én azt kioltom, pörsenéses képét tépni fogom. Veszne el a lelke! Mérgem fortyog áporodott lében, perzseli szememet füst s pára. Gyötrődöm én a barlang üstjében, ami eddig nyitotta, most zárja. Ravasz a szabadulásom ára. Veszne el a lelke! Debrecen, 2018. február 15. Téli mámor ciklus
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199