Egyszer azt mondta nekem valaki,
Hogyha valakivel álmodsz,
Akkor rád gondolt utoljára.
Te már nem jelensz meg a zűrzavarban…
Már nem vagy körülöttem…
Már nem gondolsz rám,
Vagy én rád,
De már tudom, ki vagy te
És ki vagyok én.
A köztünk lévő felszín elkopott.
A képzelet halovány
És az érzés.
Az érzés kiírhatatlan és megfoghatatlan.
Azt érzem, elrepül, mint egy lepke.
És én csak csapkodva kergetem,
Hátha újra itt lesz köztünk,
A hasunkban,
Hogy együtt szálljunk,
Hogy ne a bábba ragadva haljunk meg,
Mielőtt még bármi is történne közöttünk.
Törjük fel azt az átkozott menedéket!
Ami távol tart tőled.
És ne röpképtelenül bámuljunk egymásra,
Mint két hernyó.
Repüljünk együtt!
És ha kell, zuhanjunk a mélybe,
Egymásba tekeredve.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 17 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
