Valentin napi Akrosztichon

Öreg tölgy áll a domb tetején fenn

Ringó ággal eljátszik a szélben

Ölelő karját védőn kitárja

Közel a hajnal, már alig várja

Kelő nap fénye most is arra vár

Ébredjen végre álmából a táj

 

Improvizálhat sok dalos madár

Messze száll a dal és zeng a határ

Áll a fa büszkén megszokott helyén

Díszletként pózol a domb tetején

Nem törődve zord idővel, faggyal

Incselkedik minden hóviharral

 

Flörtöl a fákkal virgonc, őszi szél

Olykor libegve hullik sok levél

Göröngyök görögnek lomhán tova

Lopva megáll egy, ő a tétova

Az útra hullott sok száraz avar

Kaptatok benne, engem nem zavar

 

Kertek alján, hogy beköszönt az ősz

Egyhangú útján elindul a csősz

Darázs dong a szőlőfürtök körül

Vigyázni kell, hogyha közel kerül

Elkezdődhet már a rég várt szüret

Sok seregélynek kevés a szünet

Egy szüret, bár strapás munka marad

Mindenkinek mégis sok élményt ad.

 

 

Andaházi Szeghy Lajos
Author: Andaházi Szeghy Lajos

Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Jó élni /Szonett /

Edit Szabó : Jó élni     /Szonett  / Látod ” A napot ha fellángol reggel „, Körbe tekint ég alján és tetején, Fénylő sugarába bele

Teljes bejegyzés »

Foszlányos képek 3. Fjord

Fjord Hosszú, szélesen kanyargó folyam a hegyek közt. A tenger felé sekélyebb, évezredek gyalulták. A hegycsúcsok jellemzően gömbölyű formák. Befagyott víz tetőn, lyukak felett gubbasztó

Teljes bejegyzés »

Foszlányos képek 2. Strand

Strand Reggel koptatott klórszagú törölközők sorakoznak jobbra-balra. Szandálok, papucsok jelölik ki a határmezsgyéket. Könyvek, kártyák, ásványvizes pakkok, naptejflakonok kissé hektikusan, itt-ott díszítik a füvet. Hangyaboly

Teljes bejegyzés »

Foszlányos képek 1. A vihar

Foszlányos képek 1. A vihar Medveriogató köntösében érkezett a vihar. A jég cséphadarószerűen verte el a határt. Ébredett félbetépett állapotban az ázott erdő. Bokrok keresték

Teljes bejegyzés »

Papírsárkány

Papírsárkány Színes és könnyű, száll el hamar. Akárcsak a szerelem, ha nincs alap. Legkisebb szellő is felrepíti az égbe. Bizalom nélkül ábránd marad végleg. Izgalmas

Teljes bejegyzés »