Öreg tölgy áll a domb tetején fenn
Ringó ággal eljátszik a szélben
Ölelő karját védőn kitárja
Közel a hajnal, már alig várja
Kelő nap fénye most is arra vár
Ébredjen végre álmából a táj
Improvizálhat sok dalos madár
Messze száll a dal és zeng a határ
Áll a fa büszkén megszokott helyén
Díszletként pózol a domb tetején
Nem törődve zord idővel, faggyal
Incselkedik minden hóviharral
Flörtöl a fákkal virgonc, őszi szél
Olykor libegve hullik sok levél
Göröngyök görögnek lomhán tova
Lopva megáll egy, ő a tétova
Az útra hullott sok száraz avar
Kaptatok benne, engem nem zavar
Kertek alján, hogy beköszönt az ősz
Egyhangú útján elindul a csősz
Darázs dong a szőlőfürtök körül
Vigyázni kell, hogyha közel kerül
Elkezdődhet már a rég várt szüret
Sok seregélynek kevés a szünet
Egy szüret, bár strapás munka marad
Mindenkinek mégis sok élményt ad.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...