Barna László: Adalékok Szűcs Ilona életéhez és munkásságához

„Borsod megye apró gyöngye/
szívemben laksz mindörökre”

– Adalékok Szűcs Ilona életéhez és munkásságához *

Barna László[1]

Absztrakt

Szűcs Ilona egy kortárs író- és költőnő, akit a magyar irodalom még nem fedezett fel magának, jóllehet változatos és meglehetősen színvonalas irodalmi munkássága kitüntetett figyelmet érdemelne. A dolgozat elsősorban – leíró módon – egy rövid biográfiát közöl, a Hegymegen született művész életének fontosabb állomásait mutatja be, miközben egy-egy kötetét ki is emeli. A szerző írásaiban szülőfalujának, Hegymegnek a képe ugyancsak megismerszik, ami – ha közvetett módon is, de – az 1957 és 1964 közötti időszak településtörténetéhez, valamint településjellemzőihez szubjektív, ám helyi, belső perspektívából szintén hozzájárul. A dolgozat nem titkolt szándéka továbbá, hogy Szűcs Ilonára, Hegymeg község szülöttjére és munkásságára irányítsa az olvasók, illetve az irodalomtörténeti diskurzus figyelmét.    

Kulcsszavak: Szűcs Ilona, Hegymeg, kortárs magyar irodalom

  

Abstract

Ilona Szűcs is a contemporary female author and poet, whom the Hungarian literature hasn’t discovered for itself yet, although her diverse and high-standard literary activity is worth for special attention. Primarily, the study communicates – in a descriptive way – a short biography: it shows the most important stages of the life of the writer born in Hegymeg, while some of her volumes get highlighted as well. Likewise, in the writings of the author, the picture of her native village appears, which also contributes – even if in an indirect way – to the settlement history resp. settlement characteristics of the time period between 1957 and 1964 from a subjective, yet local, inner perspective. A not hidden intention of the study is furthermore to draw the attention of the readers and the discourse of literary history to Ilona Szűcs, the born of village Hegymeg, and to her activity.

 

Keywords: Ilona Szűcs, Hegymeg, contemporary Hungarian literature

 

 I. Bevezetés

 

Az alábbi tanulmány egy Hegymegen született kortárs író- és költőnő, Szűcs Ilona életének fontosabb állomásait mutatja be, amiből nemcsak a szerző biográfiája, hanem Hegymeghez való kapcsolata is kirajzolódik, műveiből pedig (2019a, 2021) Hegymeg 1957 és 1964 közötti településképe egy szubjektív, ám helyi perspektívából szintén megmutatkozik. Ekképp járulhatnak hozzá a szövegek a község településtörténetének és -jellemzőinek egy időszakához. Szűcs Ilona eddigi, háromkötetes munkásságát (2016; 2019a, 2021) a magyar irodalom még nem fedezte fel magának, azonban változatos és meglehetősen színvonalas irodalmi életműve kitüntetett figyelmet érdemelne. A dolgozat tehát elsősorban – leíró módon – egy rövid biográfiát közöl, a Hegymegen született művész életének fontosabb állomásait emeli ki, miközben egy-egy kötetét is megemlíti. A dolgozat nem titkolt szándéka továbbá, hogy Szűcs Ilonára, Hegymeg község szülöttjére és munkásságára irányítsa az olvasók, illetve az irodalomtörténeti diskurzus figyelmét.

 

II. A biográfia forrásai

 

A szerzővel volt lehetőségem találkozni és jelenleg is értekezünk egymással, így az életrajz alapjául egyrészt a Szűcs Ilonával folytatott beszélgetéseim, a szerzőről készült korábbi cikkek, interjúk (Hegyi 2017; Szűcs 2019b; Zsoldos–Zsoldos 2019) szolgálnak, másrészt az életút rövid leírásánál az író- és költőnő kötetei (2019; 2021) is hangsúlyos tájékozódási pontok, hiszen bevallottan életrajzi ihletettségű írásokról van szó. Ezek a biografikus tematikájú versek, prózai szövegrészek, illetve képek – amelyeket Szűcs Ilona legújabb kötete (2021) is tartalmaz – ráadásul nemcsak életrajzi ihletettségűek, hanem egyenest a szerző életútjának egy korai szakaszát teszik plasztikusan láthatóvá, miközben szülőföldjének, Hegymegnek a szeretetét is megörökítik. A Bölcsőtől a sírig (2021) című alkotásban a műnemek váltakozása, illetve a vizualizáció gyakori előfordulása, így a köteten belüli műfaji hibriditás emellett egészen elevenen ábrázolja az író- és költőnő fiatalkori emlékeit. Általánosságban az irodalomtörténeti és -elméleti diskurzus számára az a hozzáállás, miszerint a szerző egyes műveinek tartalmi elemeiből rekonstruálható a szerző életének egy-egy állomása és inverz, az adatok hitelessége szempontjából – joggal – nem akceptábilis, s noha nekem is ellenérzéseim vannak ezzel kapcsolatban, e speciális esetben külön ki kell emelni, hogy a tanulmányban szereplő valamennyi – interjú alapján felvett, a cikkek alapján , illetve a szerző kötetei alapján megírt – biografikus adat helyes: Szűcs Ilona maga lektorálta a dolgozatot. Ekképp az irodalomtudomány pozitivista, közelebbről biografista szemléletmódját – sokszor érthetően – bíráló kutatóinak is szükséges belátni, jelen esetben olyan szépirodalmi művekben szereplő életrajzi elemekkel van dolga az olvasónak, amelyek csakugyan valóságosak – persze amennyire a történeti valóság megírható; jelen esetben is inkább egy szubjektív történeti valóságról beszélhetünk.

Köztudott, hogy Gárdonyi Géza is komoly kutatásokat végzett történelmi regényeinek (1959; 1964) megírása előtt és közben. Korának történettudományi tanulmányirodalmát felhasználva igyekezett pontos képet festeni regénye cselekményének a korszakáról. Gárdonyi cselekményszövésének és a jellemábrázolásának tekintetében természetesen felhasználta írói kreativitását – Szűcs Ilona művei e szempontból ezért is talán jobban hasonlítanak Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének (Szabó 1957) egyes darabjaira, ha a műnemi változatosságot nem vesszük figyelembe. A művek címei is előrevetítik, mit olvashatunk alattuk: Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének az alcíme Rajzok egy élet tájairól, Szűcs Ilona autobiografikus tartalmú köteteinek a címei pedig Élet-morzsák (2019) és Bölcsőtől a sírig (2021), amelyekben hasonlóan életüknek állomásait – igaz, különböző módokon – írják le. Ebből is látszik, hogy a magyar irodalomban nem mindennapi alkotásokként kell számon tartanunk az író- és költőnő műveit. Maga Szűcs Ilona jelentette ki, hogy az írásainál plasztikusabban nem tudná újra leírni az életét. Így a szépirodalmi alkotásainak információs tartalma gyakorlatilag életrajzi tartalmakká avanzsálnak: a fikció valósággá lesz, s inverz, a valóság egyúttal egy szépirodalmi, fiktív térben jelenik meg. Ahogy a Bölcsőtől a sírig című kötet omnipotens, egyes szám első személyű narrátora írja: „[n]em akartam sem korrajzot festeni, sem szakmai tanulmányt írni, csak jólesett emlékezni, újra gyereknek lenni. Visszatérni a gyökereimhez, mert innen indult minden [ti. a hegymegi ifjúkori évektől], egy apró kis mozzanattal, amikor megszülettem”.

Szűcs Ilona köteteinek (2019a; 2021) a műfaji besorolását tehát nemcsak írásainak tartalmát tekintve speciális nézőpontja, hanem az olvasói percepciót könnyebbé tevő, illusztráló sajátosság, jelesül a különböző műfajok keveredése is megnehezíti. A szerző életének fontosabb fejezeteit írja meg olyan prózában, amelynek formáját számos alkalommal rímes versekkel és képekkel töri meg. E költemények és vizuális elemek ugyanakkor az elbeszélés fonalát, a hegymegi életeseményeket mesélő narratívát nem hagyják el, inkább hipotiposzisztikusan illusztrálják azt. E tekintetben egzakt műfajdefiníciót – a hivatkozott kötetek egyedisége miatt – e tanulmány sem szeretne adni, de felvet néhány lehetséges, a líra és az epika műnemei között álló, kevert műfaji meghatározást: modern életrajzi verses elbeszélés, modern verses és epikus önéletrajz, verses életrajzi napló vagy amennyiben a kötetek lírai oldalát emeljük ki, életrajzi verseskötet epikus elemekkel.

 

III. Szűcs Ilona élete különös tekintettel irodalmi pályafutására és Hegymeghez való kötődésére

 

„[S]zülőfalum földjén/
öröm-virág nyílik/
áldása elkísér/
bölcsőtől a sírig”

(Szűcs 2021: hátlap)

 

Szűcs Ilona, férjezett nevén Kovács Gáborné 1951.06.12-én született Hegymegen, ahol 13 éves koráig, 1964-ig élt családjával, de szakadatlanul ma is szoros kapcsolatot ápol a községgel. Az általános iskola első öt osztályát szülőfalujában végezte, a hatodik és hetedik osztályt Lak községben, az úgynevezett szakosított iskolában. Itt már külön oktatták a tantárgyakat osztályok szerint, míg Hegymegen ez összevontan történt.[2] Nyolcadik osztályos diák pedig már Miskolc–Hejőcsabán volt Szűcs Ilona. A középiskolai érettségit Miskolcon, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tette le. Tanári pályát szeretett volna választani, az irodalom már abban az időben is érdeklődési körének középpontjában állt, de mivel akkoriban, a ’60-as évek végén Miskolcon ilyen szakkal rendelkező felsőoktatási képzés nem volt, sajnos anyagi okok miatt ez meghiúsult.[3] Érettségi után esti és levelező tagozaton képezte tovább magát a szerző: elvégezte a gyors- és gépíró iskolát, majd egy közgazdasági technikumi oklevelet is szerzett kiváló eredménnyel.

Édesapja Szűcs Béla, édesanyja Baranyai Ilona földművesek voltak. Egyikük sem tanulhatott tovább az elemi iskola elvégzése után részben a szegénység, részben a háború miatt. Szűcs Ilona édesapja Miskolcon a DIGÉP-ben volt betanított munkás, édesanyja a Miskolci Egyetemen takarító munkát végzett, majd egy varrodában dolgozott. A szerző nyilatkozata szerint: „kevés pénzből, de becsületben és szeretettel neveltek, erejükhöz mérten támogatták életkezdési terveinket. Azért a többes szám, mert van két testvérem, egy bátyám, Béla és egy öcsém, László. Mindketten a Miskolci Egyetemen, amit akkor még Nehézipari Műszaki Egyetemnek hívtak, szereztek diplomát. Aztán a sors engem is ide vezérelt: itt dolgoztam csaknem 40 évig pénzügyi előadóként, innen jöttem nyugdíjba.”

1964-ben Miskolcra költözött egy albérletbe, és már 1965 májusától a mai napig Miskolc–Hejőcsaba városrészen él egy kertesházban a családjával egy komolyabb, 1979 és 2004 közötti megszakítással, amikor is az avasi lakótelepen lakott férjével, Kovács Gáborral. Vele 1975-ben házasodtak össze, s nem sokkal ezután megszületett első lányuk, Gabriella, majd öt évvel később fiuk, Attila.[4]

A szerző első kötete nem oly régen, 2016-ban készült el Egyedüli reményem (2016) címmel, amellyel édesapjának állított emléket. A kötet tartalmának valóságreferenciája jelen esetben is erős: Szűcs Ilona édesapja idős korában leírta katonasága és hadifogsága viszontagságait írásos emlékekkel, imádságos és katonakönyvvel, a lágerben írt és onnan küldött levelezőlapokkal is bizonyítva annak valódiságát. A szöveget és az írásos emlékeket, képeket az író- és költőnő gondozta, állította össze, hozzáfűzve saját gondolatait. Hegymeg község polgármestere, Boschánszky Iván szívügyének tekintette, hogy Szűcs Ilona törekvéseit támogassa, így 2017. március 24-én Hegymegen megtartották a könyv bemutatóját. Külön érdekesség, hogy a bemutatót a három női leszármazott tartotta, Balázs Zsófia, a szerző unokája, Kovács Gabriella, a szerző lánya, illetve maga az író- és költőnő. Szűcs Ilona így emlékszik vissza az eseményre: „szép ünnepség volt és méltó megemlékezés”. Ezt követően 2017. április 4-én jelent meg róla egy hosszabb cikk Az a keserves harminckilenc hónap címmel. (Hegyi 2017)

E kötettel járó munkálatok inspirálták Szűcs Ilonát további írói és költői tevékenységre, így kezdte meg az alkotómunkát, hatvanévesen. Beszélgetésünk során úgy fogalmazott a szerző: „először játék volt, majd ennél több”. Gyűltek az írások, majd összeállt egy válogatáskötet Élet-morzsák címmel. (2019a) A könyv kiadója és bemutatója az Irodalmi Rádió volt 2019. március 9-én, a kötet kiadását pedig Boschánszky Iván, Hegymeg polgármestere újfent támogatta. A bemutatónak a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár adott otthont. Szűcs Ilona ekkor már az Irodalmi Rádió tagja volt néhány éve és jelenleg is az.

 

Hegymeg – újra a polgármesternek köszönhetően – lehetőséget kapott egy kis könyvtár kialakítására. Ez egészen egyedülálló egy alig több mint száz fős településen. Ennek 2020. augusztus 26-i megnyitójára meghívták Szűcs Ilonát is, aki felolvasta néhány versét, amelyeknek középpontjában éppen Hegymeg község áll. Az író- és költőnő saját bevallása szerint: „felemelő érzés volt – az Irodalmi Rádióval közösen gyűjtöttünk erre az alkalomra a szerzőik által megjelent novellás, illetve mesekönyveket és a tagok szívesen adakoztak. Az Irodalmi Rádió vezetői, Zsoldos Árpád és Zsoldos Adrienn is részt vettek az ünnepélyes átadón. S az a megtiszteltetés ért, hogy elkülönítettek az írásaimnak egy kis polcot, ahová a nevemet is kiírták.” Ebből a nyilatkozatból is látszik, hogy nemcsak Szűcs Ilona büszke szülőhelyére, hanem a község is az szülöttjére. Egy kisebb közösség kulturális identitásának megteremtésére és megerősítésére kevés cselekedet lehet az előbbiekben leírtaknál adekvátabb, noha hívták már a szerzőt Mikulás és karácsonyi ünnepségekre, falunapokra egyaránt, amely meghívásokat rendszerint el is fogad: Hegymeg és Szűcs Ilona kapcsolata élő és jól működő.

Az író- és költőnő nagy vágya volt az elmúlt években, hogy a szülőföldjéhez kapcsolódó írásait egy kötetben kiadják, hogy a következő nemzedékek is láthassák, „hol és hogyan nőttek fel a szüleik, nagyszüleik”. Ez az álom 2021-ben vált valóra a már többször említett Bölcsőtől a sírig című kötet megjelenésével. (2021) A kötet kiadását Hegymeg és Tomor község önkormányzata támogatta. Ennek a bemutatója is természetesen Hegymegen volt először, majd a hejőcsabai református egyház gyülekezeti termében Jobbágy Bertalan tisztelendő úr támogatásával. Egy évvel később, 2022. október 29-én Szűcs Ilona eddigi irodalmi munkásságának elismeréseként Budapesten, az Irodalmi Rádió 20. születésnapi ünnepségén „kiemelkedő színvonalú költői munkásságáért” megkapta az Irodalmi Rádió Szépirodalmi Életműdíját.

Szűcs Ilona Hegymeghez való kötődését továbbá az is erősíti, hogy a községben nyugszanak anyai nagyszülei, ahogy meséli: „ebben a temetőben állva békére lelek. A templom küszöbét nem léptem át évtizedeken keresztül, majd évekig nem is lehetett, annak rossz állapota miatt. Majd közös összefogással és pályázat útján sikerült felújítani a templomot (itt is kiemelném polgármester úr és felesége áldozatos munkáját), ahol azóta már többször részt vehettem vasárnapi és ünnepi alkalmakon”. Az író- és költőnő 2011-ben megszervezte a Hegymegről „elszármazottak” találkozóját is. Az összejövetelen olyan Hegymegen született és felnőtt emberek vettek részt, akik 40 éve nem találkoztak egymással. Közösen bejárták a falut, felidézve a régi gyermekkori emlékeiket, újraélve ifjúkorukat, s gyertyát gyújtottak azokért, akik már nem lehettek velük.

Az imént említettekből nemcsak Szűcs Ilona kiváló szervező-, rendező-, kultúra- és irodalomismertető képessége ismerszik fel, hanem az is, mennyire hálás szülőhelyének, s mennyire fontosnak tartja szülőfaluja sorsát és gyarapodását: „gyerekkori vágyak/ messze-messze járnak/ kedves kis falumban/ mindig hazavárnak/ domboldalon állva/ lelkemet kitárom/ szülőfalum képét/ a szívembe zárom”. (Szűcs 2021: 37)

 

IV. Az író- és költőnő jótékonysági tevékenysége

 

A szerző kiemelkedő jótékonysági munkát is végez már sok éve. Szülőfaluja rászoruló lakosainak, gyermekeinek visz adományokat ruhák, ágyneműk és játékok formájában. Óvodák részére indított gyűjtésekben szintén részt vállal: rengeteg ruhát, játékot ajándékoz, ágyneműket, fára akasztható karácsonyi kiscsizmákat varr, kispárnákat, kislányoknak táncfellépésre szoknyákat, kötényeket, bagolyfigurákat készít. Egyházi szervezésű gyerektáborok résztvevőinek süt–főz rendszeresen. Szűcs Ilona kiemelkedő karitatív tevékenységét – amelyet még mindig töretlen kedvvel és lelkesedéssel végez – 2010.05.05-én és 2013.03.23-án is, két ízben az Észak-Magyarország a „Segítünk Segítője Díj” plakettel ismerte el. Ugyancsak az Észak-Magyarország napilap szerkesztői karácsony előtti időszakokban két alkalommal is meghívták az író- és költőnőt vendégkommentátornak (2014; 2015), hogy gondolatait ossza meg az olvasókkal.

 

V. Összefoglalás, további kutatási irány

 

Bízom benne, hogy e dolgozatban sikerült röviden megrajzolnom az író- és költőnő életének fontosabb állomásait, különös tekintettel a Hegymeg községhez való kötődésére. Célom volt továbbá, hogy felhívjam a figyelmet irodalmi munkásságára[5] – ehhez további izgalmas kutatási irányként Szűcs Ilona műveinek Szabó Lőrinc Tücsökzenéjével való összehasonlítását jelölném ki. A komparatív elemzés során tematikailag, sőt strukturálisan is számos egyezést fedezhetünk fel, hiszen mindkét szerző a lírai és az epikai elemek (a Tücsökzenében is gyakoriak a prózai részek) harmonikus egybeolvasztására törekszik. Ez a szintézis ráadásul mindkét szerzőnél hozzájárul ahhoz is, hogy a művekben összhangba kerüljenek az önéletrajzi elemek a meditatív életfilozófiával.

 

 

Irodalom

 

Gárdonyi Géza (1959): Egri csillagok. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Gárdonyi Géza (1964): Isten rabjai. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Hegyi Erika (2017): Az a keserves harminckilenc hónap. Észak-Magyarország, 2017.04.04., 5.

Hegymeg község honlapja. Letöltve: http://www.hegymeg.hu/ (Utolsó letöltés: 2022.11.08.)

Szabó Lőrinc (1957): Tücsökzene: Rajzok egy élet tájairól. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.

Szűcs Ilona (2014): Ünnepre hangolódva. Észak-Magyarország, 2014.12.20., 2.

Szűcs Ilona (2015): Karácsonyvárás. Észak-Magyarország, 2015.12.05., 2.

Szűcs Ilona (20n16): Egyedüli reményem: Édesapám hadifogságának története. Miskolc:  Könyvműhely.

Szűcs Ilona (2019a): Élet-morzsák. Miskolc: Irodalmi Rádió.

Szűcs Ilona (2019b): Költőien az örök otthonról. Észak-Magyarország, 2019.03.11., 7.

Szűcs Ilona (2021): Bölcsőtől a sírig. Miskolc: ME Sokszorosító Üzeme.

Zsoldos Árpád és Zsoldos Adrienn (2019): Szűcs Ilona: Élet-morzsák könyvbemutató. Irodalmi Rádió. Letöltve: https://irodalmiradio.hu/2019/03/13/szucs-ilona-elet-morzsak-konyvbemutato/ (Utolsó letöltés: 2022.11.08.)

 


 

Lábjegyzetek

* A tanulmány a Tématerületi Kiválósági Program 2021 – Nemzeti kutatások alprogram keretében, a TKP2021-NKTA-22 azonosítási számú Creative Region III. projekt részeként, az NKFIH támogatásával valósult meg.

[1] A szerző a Miskolci Egyetem Modern Filológiai Intézete Német Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének az oktatója. Kutatási területe a műfordítás elmélete és gyakorlata, az elbeszéléselmélet, a német romantika irodalma, valamint Szabó Lőrinc költészete, vers- és prózafordításai. Barna László szakmai érdeklődése a marginális kortárs magyar irodalom iránt 2019 óta erősödik, ami jelen tanulmányában is megmutatkozik.

[2] Együtt tanult az alsó és együtt a felső tagozat.

[3] Az irodalom iránti érdeklődés később is megmutatkozik az író- és költőnő családjában – mintha Szűcs Ilona vágya valósulna két generációval később, amikor a szerző a következőket fogalmazza meg: „mindhárom unokám tanul még és [Balázs] Zsófia a Miskolci Egyetem ötödéves hallgatója etika és magyar nyelv és irodalom középiskolai tanári szakon. A Megazin című egyetemi lapban jelennek meg írásai, de ír verset és jelent már meg antológiában is. Mintha az én vágyam, ami nem valósulhatott meg, most folytatódna benne és ő valóra váltaná.”

[4] Hogy pontosan mikor fogalmazódott meg Szűcs Ilonában, hogy szeretne írni és költeni, azt a következő sorok plauzibilisen illusztrálják: „az unokáimnak tavaszi szünet volt, így mindhárman nálunk voltak. Zsófi unatkozott. Az Észak-Magyarország napilap arra buzdította az olvasókat, faragjanak húsvéti rímeket és küldjék be. Zsófi noszogatott, írjunk mi is. Én, verset? Végül ráálltam és szaporodtak a sorok. Beküldtük és meg is jelent belőlük egy-kettő a lapban. Volt nagy öröm és engem akkor megérintett valami. Kezdtem másképp látni dolgokat, másképp gondolkodni és végül az írás beépült az életembe.”

[5] Itt kell megjegyeznem: Szűcs Ilona kötetei igen limitált darabszámban érhetőek el, noha irodalmi értékük jelentős, ezért is lenne fontos foglalkozni velük, esetleg újra kiadni azokat. Az Egyedüli reményem és az Élet-morzsák mindössze 100–100, a Bölcsőtől a sírig pedig csupán 150 példányban jelent meg.

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolcról elszármazott csepeli házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket. Könyvkiadóként antológiákat és szerzői köteteket segítünk a világra, melyek könyvkereskedelmi partnereink segítségével jutnak el az olvasókhoz. Minden évben részt veszünk az Ünnepi Könyvhéten is. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezünk felolvasóesteket, könyvbemutatókat és egyéb rendezvényeket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését, lebonyolítását és moderálását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók jelentkezését. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 23 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


LÉGY A MINDENEM. Légy a múzsám,bírám,légy kritikusom. Légy szenvedésem,örömöm,bánatom. Légy életem,szerelmem,vágyam,álmom, csak közömbös ne légy,az lesz halálom. Szeress,őrült vad szerelemmel, akár langyos kihült érzelemmel, vagy

Teljes bejegyzés »

TADAM,TADAM,TADAM, Andalító lüktető ismerős dallam, tadam tadam tadam,szíved hangja. Nekem szól e dal’hisz bennem élsz, minden dobbanása egy drága emlék. Rabul ejtett varázsos éjszakánk, belém

Teljes bejegyzés »

MÉRT ÉPP TÉGED… Azt kérded mért épp téged szeretlek ? mondanám’tudom hallani szeretnéd, de még nem tudok,nem felelhetek. Nem mondhatok neked közhelyeket. Még új lelkemnek

Teljes bejegyzés »

EGY LÉLEK VÍVÓDÁSAI Késő éjjel volt.Ágnest ismét elkerülte az álom.A hetek óta tartó gyötrődés kialvatlanság kiült az arcára.Gyűrött volt,szemei vörösek,alatta mély karikák táskák.Pár kilótól is

Teljes bejegyzés »

Örök idő

Fiók mélyén sok ritka kincs, amit feledés ostromol. A fényben minden történet ismert részeire bomol: itt-ott szomorúság suhan, öröm szikrázik valahol, majd mind lecsillapodik és

Teljes bejegyzés »

Hála – most!

Gyötrődsz a múltadon, és szorongsz a majd miatt, pedig szép lehet ez is: az „éppen most” pillanat, csak nyisd rá a szemed, és a kóborló

Teljes bejegyzés »