Rózsa Iván: Természetes állapotok?
A bátornak természetes állapota a bátorság. Nem tartja valami nagy kunsztnak, hanem magától értetődő dolognak, hogy felemeli a szavát az igazságtalanság, a jogtalanság, az elnyomás ellen. Azért kicsit büszke ezért magára…
A gyáva természetesen csak gyáva tud lenni; nem képes, nem is akar kibújni a bőréből. Megalkuszik a gyávaságával. Ez van, ilyen vagyok! – intézi el a dolgot magában.
Ahogy egy nép, ha gyáva, meghunyászkodik a diktátorának. Mit tehetnénk ellene?! – zárja rövidre a kérdést a nép, mely egyre kevésbé emlékeztet nemzetre; sokkal inkább egy szedett-vedett hordára. Sőt, még tán tapsol is, hálás is a rajta, a zsírján meggazdagodó átverőjének.
A nép olyan mindig, amilyenek a mindenkori vezetői. A diktátorok, még ha keménykednek is, általában gyávák, férfiatlanok. Félnek megütközni a rideg, kegyetlen valósággal, vagyis azzal a ténnyel, hogy más jobban vezetné az országot; így inkább mamelukokkal, talpnyalókkal vetetik körbe magukat. Nem kíváncsiak a kritikus hangokra. Megjegyzem, még a középkori királyi udvarokban is tartottak udvari bolondot…
Minél őrültebb egy diktátor, annál abszurdabb a rendszere: minél tehetségtelenebb, annál pitiánerebbek hajbókolnak neki, és annál kevesebbet hoz ki a „népéből”. Sőt, neki a létérdeke, hogy a nép csürhévé, „bólogató János” csordává vagy nyájjá zülljön, mert így egyszerűbb őket terelgetni a neki megfelelő irányba. Ahogy a hízóállatokat a vágóhídra…
Hol bátorság van, ott bátorság van! Hol gyávaság van, ott gyávaság van… Ezek természetes állapotok: kinek, mi az igénye. Illetve: valakinek vagy van elhivatottsága, becsülete, tartása és tehetsége, vagy nincs…
Budakalász, 2023. július 22.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...