A kétely fölém szállt és betemetett.
Tűnj innen!-kiáltottam, de ő csak nevetett.
“Álmos vagy? Hunyd le csak a szemedet!”
-Vigyorgott kajánul ez a rettenet.
Tudtam, most nem csukhatom be a szememet.
Hisz csakis erre vár ez a szörnyeteg…
Számoltam az időt. Ólomperceket.
Nem engedem rabságba a lelkemet!
A kétely …már kételkedni kezdett. Remek!
Elhúzod tán végre innen a beledet…
…és sóhajtottam megnyugodva, hogy most már lehet..
S az édes álmom elűzte a kétely-fellegeket.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
